A befektetők figyelme a Fed decemberi bejelentése után a likviditásbőségből leginkább profitáló és annak elmúlásával leginkább sérülékennyé váló feltörekvő piaci országokra irányult, ahol a helyi devizák erőteljes gyengülése komoly eladási hullámot indított el. Érdemes megvizsgálni a feltörekvő piaci devizák kilátásait az ún. „fx carry trade” tükrében.
A befektetési szakmában népszerű kereskedési stratégiának számít az ún. „fx carry trade”. Ez nem véletlen, hiszen a hosszú időszakra visszatekintő tanulmányok tanulsága szerint, ez az egyik olyan devizapiaci stratégia, amivel hosszú távon pozitív többlethozamot lehetett elérni. Mit is takar mindez? A stratégia lényege röviden az, hogy rendkívül alacsony kamatozású devizákban hitelt vesz fel a befektető, majd magas kamatozású devizák egy kosarába fekteti azt be. A cél egyértelmű: tegyük zsebre az éves szinten jelenleg akár 10%-ot is meghaladó kamatkülönbözetet. Ugyanakkor a kockázat is magától értetődő: amennyiben a magas kamatozású devizakosár relatív értelemben leértékelődik az alacsony kamatozású kosárhoz képest, az veszteséget okoz, de éves szinten jelenleg még akár 10%-os kedvezőtlen irányú devizagyengülés mellett is a pénzünknél vagyunk.
Csábítóan hangzik, pláne olyankor (2012-2013), amikor a világ nagy jegybankjai a világgazdaság talpra állítása érdekében nulla közelébe csökkentették az irányadó rátáikat, ezzel javarészt eltüntetvén a fejlett kötvényeken elérhető hozamot. A stratégia sikerességének további feltétele, hogy lehetőleg alacsony legyen a volatilitás, amit hosszabb időtávra visszatekintve nagyvonalúan szintén kipipálhattunk. Ez a környezet kiváló terepet jelentett az fx carry stratégia alkalmazására. Jól látható, hogy a 2008-as pánik elmúlása és 2011 nyara, majd az eurózóna jövőjét firtató elbizonytalanodás lecsillapodását követően a 2013 májusáig terjedő periódus során tényleg szép hozamokat produkált a stratégia, pláne egy fejlett piaci befektető szemével.
Bizonytalan gazdasági környezetben azonban fordul a kocka. Ideges piaci hangulatban, komolyabb kockázatkerülés idején a befektetők először a sérülékenyebb eszközöket, azon belül is a leginkább likvideket adják el: ami a feltörekvő piacok esetén jellemzően a devizát jelenti. A piaci volatilitás megemelkedésével elindul az fx carry trade kizárása is (ezzel próbálják javítani a módszer sikerességét), mivel azonban a stratégia jellemzően tőkeáttétellel van felvéve, így a méretekből adódóan gyors árfolyammozgásokhoz tud vezetni a tömeges kiszállás, ráadásul gyakran stop-loss is kötődik hozzá, ami a másodkörös hatásokon keresztül hamar jelentős devizaleértékelődéshez tud vezetni. Ezek az áringadozások már olyan méreteket tudnak ölteni, ami az éves szinten számított kamatelőnyt akár pár hét leforgása alatt is teljes mértékben erodálni tudja. Erre példa a 2008-as pánik, a 2011-es nyár, vagy legújabban 2013 májusa, amikor pánik uralkodott el a tapering várakozások kapcsán.
Ezen túl az fx carry trade-nek reálgazdasági vonatkozása is van, persze ez nem kezelhető külön a főbb világgazdasági trendektől. Röviden azonban elmondható, hogy az elmúlt időszakban a fejlett piacokon eltűnő hozam és az ezzel szemben még inkább vonzónak tűnő feltörekvő piaci eszközök rengeteg tőkét vonzottak be ezekbe az országokba (gondoljunk például az elmúlt évek egyik legnagyobb sztorijára, a feltörekvő piaci kötvényekbe áramló hatalmas tőkére), ráadásul a javuló fundamentumok az amerikai mennyiségi lazítás okozta likviditásbőséggel párhuzamosan – valószínűleg a reálisnál nagyobb mértékben is – lecsökkentették az egyes feltörekvő országokkal szemben elvárt kockázati prémium mértékét. Mindez már önmagában is igen komoly mértékben felértékelte a feltörekvő piaci helyi devizákat, amit az fx carry trade tovább erősített. A tapering beköszöntével azonban várható volt és továbbra is arra lehet számítani, hogy erősebb lesz az egyes országok közötti szelekció, komolyabb hangsúlyt kap(hat)nak a fundamentumok, mindez pedig januárban egy igen komoly feltörekvő piaci devizaleértékelődést váltott ki, amit minden valószínűséggel az fx carry tradek kizárása nagyított fel.
A komoly korrekció természetesen kedvezőbbé tette a stratégiában rejlő jövőbeli lehetőségeket (hiszen egyrészt már több ország is kamatemelésre kényszerült a régióban, ami szépen megnövelte a lehetséges hozamot, ráadásul a helyi valuták is túl vannak már egy jelentős mértékű alkalmazkodáson), ugyanakkor legújabb elemzéseikben nem egy bank- és elemzőház hívja fel arra a figyelmet, hogy számos feltörekvő deviza továbbra is túlértékelt. (Érdekes lesz persze az is, hogy mi az a kamatkülönbözet, ami a nyilvánvaló kockázatok ellenére újra megmozgatja majd a “fast money” befektetők fantáziáját és új fx carry trade pozíciók nyitásához vezet majd.)
U.I.: Mindezek tükrében még inkább látható, hogy ilyen strukturális változások közben milyen veszélyes eltüntetni a forint kamattartalmát. Ezt nem csak a jelenlegi euró-forint keresztárfolyam, de a hazai fizetőeszköz volatilitása is tükrözi.
