Nyilvánvalóan fogalmam sincs, mi lesz az esti Fed-döntés, de úgy tűnik, a piac eldöntötte, hogy ha nem is holnap, de hamarosan elkezdődik a kamatemelés.
A kétéves kamat ugyanis a múlt heti behalt próbálkozás után tegnapelőtt áttörte a 75 bázispontot (háromnegyed százalékot), ami tavaly december óta szolgált ellenállásként. Minél közelebb van az államkötvény lejárata az irányadó tövid kamathoz, annál jobban kötődik hozzá, azaz a mozgását annál jobban befolyásolják az igen rövid kamatokra, tehát magára a monetáris politikára vonatkozó várakozások. Az látszott, hogy a piac igyekszik eldönteni, mikor kezd neki a Fed kamatemelésnek, és most már elérkezettnek látja az időt. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ma este megtörténik az aktus, de azt igen, hogy per pillanat az a várakozás, hogy most kézzel foghatóvá válik az elmozdulás a nulla százalékos kamatszintről.
A kétéves amerikai államkötvénykamat heti bontásban
A havi grafikonon egyébként jobban látszik az a szunnyadó erőlködés, hogy végre árazzunk már egy kis kamatemelést. Talán most elkezdjük.
A kétéves amerikai államkötvénykamat havi bontásban
Írogattunk a héten, hogy miért lesz kamatemelés, és hogy miért nem lesz. Persze mi sem tudjuk, hogyan lesz. Egy inflációs ábrát azért hoztam: ez két maginflációs mutató rövid bázisú az árak (hat havi, éves szintre váltott) változását mutatja. A sárga a hagyományos maginfláció (core CPI), tehát a fogyasztói árindexnek az a része, amit nem tartalmazza az energia- és az élelmiszerárakat, tehát jobban kötődik a gazdasági folyamatokhoz, mint az alapvetően külső hatások miatt változó két másik árucsoport. (Ezzel persze most pont lehet vitatkozni, mert az olajárak igenis komoly pénzügyi-gazdasági folyamatok miatt estek, nevezetesen a nem konvencionális technológiákba áramló jelentős tőkétől, ami lehetővé tette az amerikai olajtermelés duplázását tíz év alatt, de ez valszeg túl messze vezetne.)
A másik, a fehér vonal ugyanilyen maginflációs mutató (ún. core PCE), de máshogy számolják a benne levő súlyokat, jobban kötődik ahhoz a sémához, ahogy a lakosság ténylegesen pénzt költ a mindennapok szükségleteire. (A részletekkel nem fárasztanék senkit.)
Az alábbi ábra mutatja, hogy rövid bázison, tehát az elmúlt fél év folyamatait, és nem a bizonyos szempontból régmúltat is tartalmazó 12 hónap összes hatását nézzük) az infláció emelkedik, a fogyasztói árindex maginflációs része 2%-on felül van. Ezek a rövid bázisú mutatók persze tudnak csapkodni rendesen, három hónap múlva eshetnek megint, de most nem olyan alacsonyak, mint tavasszal.
Az elmúlt fél év maginflációs folyamatai
Ezen túl persze nem akarok okoskodni, de az fontos, hogy a kétéves kamat bizony áttörni látszik az ellenálláson, és ha nem tud a héten, de leginkább szeptember végén alatta zárni, akkor az annyit jelent, hogy a piac mostantól elkezdi a magasabb kamatszintet árazni, miden bizonnyal minden lejáraton. Mivel a vállalatok és a háztartások hitelezése nem a Federal Reserve irányadó kamatának lejáratán, hanem sokkal hosszabb lejáratokon történik, a gazdaság szempontjából ez sokkal fontosabb, mint az, hogy a Fed-ráta éppen hol is van.
Forrás: Bloomberg, Aegon
