A pénteki amerikai munkapiaci adat mindenkinek tartogatott valamit, sokféle értelmezést lehet hozzá fűzni. A nagy trend azonban az alábbi ábrán jól látszik. Az ingadozások miatt 12 havi mozgóátlagokat hoztam.
Az alkalmazotti létszám változása az USA-ban
A munkapiac (mostanában így hívják a kádári terminusokkal munkaerőpiacnak hívott kategóriát) Amerikában ennél jobb nem igazán lehetne, átlagosan 200 ezerrel növekszik az alkalmazotti létszám. Némi lassulás tapasztalható, de ez nem vészes. A létszám kizárólag a privátszektor bővülésének köszönhető, ezen belül viszont a feldolgozóipar már nem növekszik. Ahogy erről írtam, a feldolgozóiparban nem csak a létszám, de a termelés sem bővül, ami konjunkturális szempontból nem jó hír, így ez némi óvatosságra ad okot. Figyelemre méltó, hogy a dotcom utáni fellendülésben (2003-2007) a feldolgozóiparban nettó értelemben nem születtek munkahelyek. Ez a nagy kiszervezések (outsourcing) időszaka, amikor sok vállalkozás vitte a termelést határon túlra, főleg Kínába, és ami Amerikában egy egész társadalmi osztályt vágott haza. A mostani fellendülésben születtek új feldolgozóipari munkahelyek, de hogy ez esetleg az outsourcing trend megfordulása, vagy más miatt történik, nem teljesen világos.
A feldolgozóipar fontos szektor, az ottani folyamatok, a munkahelyek tömeges megszűnése nem csak Donald Trumpot hozta helyzetbe, de a Brexit-szavazás eredményét is erőteljesen befolyásolta, és mára igazi társadalmi krízissé vált. A munkahelyüket vesztett alacsonyan vagy közepesen képzett, javarészt fehér, keresztény férfiszavazók, valamint családjaik, akik semmilyen kisebbségnek járó kedvezménypolitikának nem voltak a részesei, tömegesen szavaztak a változás ígéretére, arra, hogy visszajönnek a munkahelyek és minden a régi fényében fog ragyogni.
Hogy ez miért nem lesz így, arról szól majd a következő bejegyzés.
Forrás: Bloomberg, Aegon
