Négy éve nem volt biztos, hogy a rendszer életképes marad-e, de a Mario Draghi 2012. nyári „whatever it takes” kijelentése utólag fordulópontnak bizonyult. Természetesen Draghi nem egymaga mentette meg az Eurózónát, az érintett tagállamok is igyekeztek a dolgaikat összekapni, nehogy a fejükre húzzák a teljes összeomlást, így a kötvénypiacok akkor lenyugodtak. Az idő elteltével azonban nem kerültünk sokkal közelebb a megoldáshoz, az továbbra is kérdés, hogy ezzel a sok adóssággal tkp. mi is lesz. Persze, „reformokkal” majd a növekedés is beindul és csökken a GDP-arányos adósság, de ez a reformozás mindig csak duma, alapvető változásokat azért sok helyen nem látunk. Sőt, Spanyolországban a decemberi választás óta nem sikerült kormányt alakítani, így júniusban ismét választások lesznek, hátha abból életképes erőviszonyok jönnek ki, Portugália pedig de facto ellenszegült az EU által meghatározott költségvetési irányvonalaknak, és egy utolsó pillanatban kikényszerített módosítással érte el, hogy a közösség végül rábólintson a 2016-os költségvetési terveire.
A piac még minimális hitelkockázatot áraz ezekben az országokban, a kamatok Németországhoz képest már több mint egy éve sávoznak. Kérdés, hogyan tovább.
Az olasz és a német tízéves kamat különbsége heti bontásban
Az olaszok egy 1,0-1,5 százalékpontos sávban ingadoznak a németekhez képest. Az nem világos, hogy az RSI-ből kiolvasható emelkedő momentum elég lesz-e ahhoz, hogy spread ebből a sávból kilépjen, és esetleg elinduljon felfelé. Egy ilyen akció értelemszerűen nem segítene a piacokon.
A spanyol és a német tízéves kamat különbsége heti bontásban
A spanyoloknál is nagyjából ez a helyzet, másfél százaléknál nem kellene magasabb lennie a tízéves hozamnak, mint Németországban. Nagy dolgok egyébként nem látszanak, momentán csend van és néma tartomány.
A portugál és a német tízéves kamat különbsége heti bontásban
Portugáliában más a helyzet, ott a piacok már bejeleztek, hogy nem tetszik nekik a móka, de a kitörésnek folytatása ez idáig nem volt. Még megy a boksz az EU és a portugál kormány között, hogy akkor hogy is lesz ez az adósság-dolog, de amíg újabb kenyértörésre nem kerül a sor, addig talán nem bolygatja tovább a piac a kamatokat.
A periféria a magyar államkötvények szempontjából is fontos Az elmúlt években jól látható volt egy együttmozgás a magyar és a periféria kamatok között, ami részben annak is köszönhető, hogy a magyar kormány gondolatkísérlete az adósságterheink alternatív kezeléséről nagyjából egybeesett a perifériás válsággal. Ugyanakkor 2012. után is látható, hogy a magyaré s a perifériás kamatok eléggé együtt váltottak irányt, amikor ilyesmire sor került, a spanyol/olasz/portugál helyzet romlása esetén nálunk sem kellene meglepődni némi hozamemelkedéstől.
A magyar, a spanyol és az olasz 10 éves kamat együttmozgása az elmúlt 5 évben, napi bontásban
Sok okosságot a jövőről persze nem lehet ebből kiolvasni, csak annyit, hogy magyar állampapírok esetén is figyelnünk kell arra, mi történik a déli végeken.
Forrás: Bloomberg
