A tegnapi zakó után persze mindenki a részvényeken pörög, de csináltam Nektek egy szép képsorozatot, amiben rövid áttekintést adok a nyersanyagpiac elmúlt 10 évéről. Mivel a 10 év hosszú idő, ezért feleslegesnek találtam heti ábrákkal vesződni, a lényeg úgyis a havi grafikonon van. Ami ugyanis nem látszik haviban, az nincs is. Na de mi látszik?
Írtam erről pár gondolatot itt meg itt, most egységes formában adok egy helyzetjelentést. Szándékosan kerülöm az „elemzés” meg az „előrejelzés” fogalmakat, mivel a nyersanyagpiacokhoz tényleg nem értek. A részvényes kollégák közül is csak Gábor konyít hozzájuk, de egyrészt ő most nincs itt, másrészt mindig kellően diplomatikusan fogalmaz ahhoz, hogy a véleményét ne merjem beleírni az anyagba. Az alapokban megtrade-eli, abból kiderül úgyis, hogy jó-e a house view. Mindesetre az árakat figyeljük, hiszen van reálgazdasági, tőkepiaci, sőt, társadalmi következményük is. Hosszú az elemzés, de csak a grafikonok miatt, lehet nyugodtan pörgetni!
Energia
Arról, hogy az olajpiacon forradalmi változások vannak ugye volt szó. A szűk sávban tipródó két benchmark közül először a Brent, aztán a West Texas is letörte a havi támaszokat. Most írogatnak olyasmit, hogy majd a szaúdiak igyekeznek visszafogni a termelést, de nem biztos, hogy ez segít azon a helyzeten, hogy a jó minőségű light sweet fajtákból most elég nagy a kínálat. Ami nem megy fel, az lemegy, mondja a nagy igazság. Kérdés, hogy meddig.
A földgáz kicsi más tészta, itt a Henry Hub elosztási pontban érvényes árak az irányadóak, és mint minden vezetékes rendszeren, a hirtelen beeső vagy éppen kieső kínálat és kereslet rendkívül volatilisen tudja dobálni az árakat. Ez volt idén februárban is, ahogy az ábrán látható kitörő havi gyertya mutatja. Akkor nem lett follow through, az árak megint estek, de az elmúlt két évet tekintve emelkedő mély- és csúcspontok figyelhetők meg. Viszont irgalmatlan a volatilitás, ember legyen a talpán, aki bír ebben spekózni.
Henry Hub elosztási pontra érvényes földgáz
Benya. Még hangsúlyosabban tört le, mint a Brent. Örülnek az amerikai autósok. Pláne hogy nem látni, hol lesz esetleg az alja.
Ipari fémek
A réz a legérdekesebb köztük. Ez ugye vezette a nyersanyagbummot, a válság után hamar felállt, aztán most meg ott szédeleg a 300 környékén, és szerintem aki rajta ül, fél lenézni a meredélybe. Csúnya is lenne, ha letörne. Éveken át azt mondták, hogy „Dr. Copper , the metal with PhD in Economics”, mondván, az ármozgása előre tudja jelezni a konjunktúra változását. Ez most nem működik annyira, mert a 10 évvel ezelőtti rally hatására komoly kapacitásbővítés volt a szektorban, így most nem tudni, hogy azért nem megy fel, mert kicsi kereslet, vagy azért, mert nagy a kínálat. Én legalábbis nem tudom, de azt sejtem, hogy egy kicsit mindkettőről van szó. Az óriás beruházási mámor a vártnál kisebb keresletnövekedéssel szembesült, és most rághatja a körmét minden ausztrál fémbánya-menedzser, hogy lesz elég működési cash flow.
Van más ipari fém is, ezekről nem tudok tényleg semmit. Aki tudja, hogy az alumínium, a cink és a nikkel piacán mi történik, szóljon! Innen távolról csak a sávozás látszik.
Rövid az idősor, mert jellemzően nem tőzsdei termék, de van egy néhány vasérc-benchmark is, első sorban a fő felhasználó Kína piacáról. Ebből hoztam egyet. Itt az ötéves, válság körül mélyponton van az ár, részben a kitermelési kapacitásnövelő beruházások miatt, részben pedig a kicsit hűsülő kínai növekedésnek köszönhetően.
Mezőgazdasági termékek
Csak ismételni tudom magamat, de a teljesség igényével megint beteszem az agri árakat. A kukorica többéves, többlépcsős áresésen van túl, de nem egyértelmű, hogy akkor vége van-e az esésnek. Ezen az ábrán pont jól látszik amúgy, mire jó a logaritmikus skálájú grafikon: a 200 és a 400 dollár között akkora a távolság, mint a 400 és a 800 között, mindkettő duplázást jelent. Így nem száll el a fix ütemben növekvő árfolyam grafikonja, mint az a lineáris skálánál előfordul.
A búza is, a szója is a 2010-es szinteken van, és az önkényes vonalhúzogatáson kívül egyelőre nem sok jele van, hogy itt fordulna. A mezőgazdasági termények árát persze az adott évi időjárás rendkívüli mértékben befolyásolja, lévén hogy a termék korlátozott ideig és mértékben tárolható, tehát nem lehet túl sok készletet egyik évről a másikra átvinni, tompítva vele az ármozgást. Más a helyzet, mint az olajnál, ahol a végterméket egymillió évre is gond nélkül be lehet spájzolni.
Az év sikerbefektetése egyértelműen a kávé volt, köszönhetően a brazil aszálynak, és most úgy tűnik, az időjárás mostohasága az idei szezonban is folytatódni fog. Ha így megy tovább, a 300 dollár sem lehetetlen. Ha így megy tovább, persze…
Havi bontásban nem nagyon látszik, legfeljebb a bekarikázott szeptemberi gyertya utal rá, de hetiben olyan, mintha a cukor kezdene magához térni. Itt is a brazil termésátlag okozza a galibát, benne van a pakliban, hogy emelkedni fog az ára. A határidők már contangoban vannak, de az ár ott sem haladja meg a képen ellenállásnak tűnő 20-as szintet. Meglátjuk, tényleg akkora-e a baj a terméssel, mint azt az újságok írják.
A kakaónak is volt egy jó éve, most ez a hónap hirtelen nagyon rosszul néz ki. Talán az ebola kavart be valahogy, mivel a globális termelés 37%-a Elefántcsontpartról jön, további 20% pedig Ghánából. A hedge fundok mindenesetre továbbra is bullozzák a csoki-alapanyagot meg shortolják a Nestlét, mondván, az áremelkedés összenyomja a marginokat.
A gyapot az idén két gyomrost kapott, egyrészt nagy lesz a termény, másrészt az utolsó pillanatban megnövekedett esőzés miatt rossz lesz a minőség. Tökéletes képlet arra, hogy az amúgy is szenvedő termék essen még egyet. A grafikon egyébként csalóka, a 2011-es csúcshoz képest még a log chart is összenyomja az árakat, itt azóta 30-40%-os ármozgások is voltak mindkét irányban. Legutóbb pl. lefele.
Rizs. Súlyos társadalmi feszültséget okozott Ázsiában, amikor három év alatt majdnem négyszereződött az ár, szerencsére a csúcshoz képest jelentősen lejjebb vagyunk. Most azt olvasom, Ázsiában pár helyen már a termelők pénzügyei miatt aggódnak, mert a vártnál alacsonyabb árak ebből a szempontból nem jönnek jól.
A kávé mellett a vágómarha árai mennek, immáron öt éve. Ehhez képest a vágósertés inkább csak pattog. Jól járt, aki megjátszotta a long boci / short malacka spreadet, bár tudomásom szerint ezek a piacok nem igazán likvidek a spekulánsok számára.
Nemesfémek
Izgalmas terület, kicsit „from hero to zero”-szaga van a dolognak. Pár éve még bulloztuk őket, most sokan a vészharangot kongatják felettük. Az arany mindenesetre a rézhez hasonlóan a semmi szélén tántorog, míg az ezüst mintha át is esett volna a korláton, és most próbálna elkeseredetten visszamászni. Mint mondjak, nem túl biztató. Meglátjuk, hogy az ezüst vezet-e lefelé, vagy az arany pillanatnyi stabilitása az igazi irány. Mint mondtam, nem akarok előrejelzést adni ebben a szösszenetben, de nem adnék egy lyukas garast arra, hogy ez innen felpattan. Persze 50%, hogy ez így is lesz 🙂
Az ipari felhasználása miatt speciális, de ebbe a csoportba tartozik a platina is. Letört, mint az ezüst, most egy szép gyertyával próbál visszakapaszkodni a teraszra. Innen drukkolunk neki, hajrá platina!
Ennyi. Az összkép tehát az, hogy a no brainer commodity bullnak vége, az a kérdés, mekkora a korrekció, amiben vagyunk, illetve hogy ez korrekció-e, vagy egy olyan ciklus, csak éppen az ellenkező irányban, mint ami 2003. körül elkezdődött, és nagyjából 2011-ig tartott. Ha öt év múlva csinálunk megint egy ilyen összefoglalót, megtudjuk 🙂
Az ábrák forrása a Bloomberg.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!