Négy negyedév alatt a kínai gazdaság 6,9 százalékkal növekedett, ami majdnem annyi, mint a 7 százalékos cél. A rövidebb távú, egy negyedéves növekedés, tehát a harmadik a második negyedévhez képest 1,8 százalékos bővülést mutat, ez 7,4 százalékos éves szintű konjunktúrával ekvivalens.
Ha az ipar teljesítményét nézzük, akkor igazából azt látjuk, hogy egy négy éve tartó folyamatos lassulás van a gazdaságban, és akármennyire is a szolgáltatások felé mozdul el Kína, ilyen rövid idő alatt ilyen lendületvesztést nehezen lehet más szektorokkal kompenzálni.
Az ipari termelés változása Kínában
A probléma egyébként nem csak az, hogy az ipar lassul, hanem az, hogy kérdéses, mennyire is veszi át a növekedési motor szerepét a szolgáltatási szektor, a részletes adatok ugyanis arra utalnak, hogy a GDP-be túl „jóindulatú” aggregát számok kerülnek be. Egyelőre korai az egész statisztikát kidobni a kukába, már csak azért is, mert egyelőre nincs más. Az azért gyanús, hogy az áramfogyasztás egyáltalán nem növekszik, ami még egy szolgáltatások vezérelte gazdaságnál sem áll össze a 7 százalékos expanzióval.
Az áramfogyasztás éves növekedése
Az sem megnyugtató, hogy a GDP nominális és inflációval igazított növekedése összeért, azaz a GDP deflátor nulla. Deflációval küzdő gazdaság ugyanis ritkán szokott izmos növekedést produkálni.
A nominális és a reálnövekedési adatokból becsült GDP-deflátor
Forrás: Bloomberg, Aegon
