Csütörtökön elérkezik az igazság pillanata és megtudjuk, hogy lesz-e kamatemelés szeptemberben az USA-ban vagy sem. Az elemzői és piaci várakozások nagyon megosztottak, van olyan elemzőház, aki szerint annyira egyensúlyban van a képzeletbeli mérleg két nyelve a döntés kapcsán, hogy a Fed jegybankárai pénzfeldobással fogják eldönteni, hogy emeljenek-e. Pedig ha jobban megvizsgáljuk, a kép elég egyértelműnek látszik.
A tábor, amelyik a kamatemelés elhalasztására voksol azzal érvel, hogy semmilyen inflációs nyomás nem látszódik az amerikai gazdaságban és a nyersanyagárak esése és az erős dollár hatására alacsonyan is maradhat. Ezzel kapcsolatban több amerikai jegybankár is kifejtette, hogy a jegybanki politika nem a tényleges inflációs adatokra reagál, átnéz az átmeneti hatásokon és alapvetően az inflációs előrejelzéseikre támaszkodnak. Stanley Fischer, a Fed második embere és akire Janet Yellen bevallása szerint a leginkább támaszkodik a döntései során, 2014-ben a jegybanki döntések halogatásával kapcsolatban elmondta (by Duro), hogy:
- sosem lesz a (gazdasági) helyzet tisztább, csak másképpen zavarosabb
A Fed kamatdöntő bizottsága többször hangsúlyozta, hogy inflációs előrejelzésükben a legfontosabb változó a munkaerőpiacon lévő szabad kapacitások nagysága. Érdemes tehát ezen a szemüvegen keresztül megnézni, hogy hogyan is áll az amerikai gazdaság.
forrás: Bureau of Labor Statistics, St. Louis Fed, Aegon Alapkezelő
A fenti ábra az amerikai gazdaságban foglalkoztatottak teljes létszámát mutatja, míg a piros vonal a St.Louis Fed által számolt ideális, természetes szintjét (a foglalkoztatottságnak az a szintje, amelyik nem okoz inflációs nyomást a gazdaságban) a foglalkoztatottaknak. A kettő különbsége mutatja a túl- vagy alulfoglalkoztatottságot attól függően, hogy a kék vonal hogyan helyezkedik el a piroshoz képest.
forrás: Bureau of Labor Statistics, St. Louis Fed. Bloomberg, Aegon Alapkezelő
Ezen a grafikonon pedig a kék vonal mutatja az előbb már boncolgatott különbséget a foglalkoztatásban, a piros pedig az amerikai alapkamat alakulását.
Amit a két ábrából le lehet szűrni az az, hogy 2008 után olyan mértékű lett az alulfoglalkoztatottság az amerikai gazdaságban, amire szűk 70 év alatt nem volt példa. Ennek tükrében érthető is, hogy a Fed miért kezdett soha nem látott mennyiségi lazításba. Viszont azóta szépen bezárult az optimális és a tényleges szám közti különbség és 2015-re megközelítettük azt az ideális állapotot, ami mellett indokolatlan az ultra laza monetáris politika.
forrás:Bloomberg, Aegon Alapkezelő
A fenti ábra pedig jól mutatja, hogy az inflációra (kék vonal) nem reagál, hanem annak 2% körüli tartását célozza a Fed és hogy a 90es évek óta ebben igen sikeres. Ha az inflációból akarunk tehát következtetéseke levonni a jegybanki politika várható alakulására, nem biztos, hogy a helyes következtetésre jutunk.
A munkaerőpiaci helyzet tehát nem indokolja, hogy ilyen alacsonyan legyen a jegybanki alapkamat az USA-ban, az amerikai jegybankárok sikeresen teljesítették egyik jegybanki céljukat (a másik az árstabilitás) és el lehet, el kellene kezdeni az irányadó ráta normalizálását. Az már csak egy plusz érv a kamatemelés mellett, hogy a tőkepiacoknak sem kellene tovább találgatniuk és egy bizonytalanságot kiárazhatnának végre.
