Kínát lassulás, jelentős többletkapacitás, hitelbuborék, defláció, és tőkemenekítés jellemzi. A gazdaság problémáit igen nehéz akár konvencionális, akár nem konvencionális gazdaságpolitikai eszközökkel kezelni, mivel nem ciklikus, keresleti gondokat kell orvosolni, hanem strukturális, kínálatoldali ügyekről van szó. Ha a kacifántos gazdasági terminusok helyett egyszerűen fogalmazunk (amit egy blogon szerencsére meg lehet tenni), Kína nyakig ül abban, amit más messziről szeretne elkerülni. Egyszerűen túl gyors volt az elmúlt huszonöt év fejlődése, ráadásul mesterségesen, erőszakosan, átgondolatlanul megszerkesztett és végigvitt pártutasításra történt az egész, és most az eszetlen beruházások eredményeképpen van egy csomó felesleges infrastruktúra, melyeket nem lehet nyereségesen működtetni.
Az ilyen szerkezeti, kínálatoldali problémákat, tehát amikor nem az a baj, hogy nem megy a cég, mert a vevők valami átmeneti nehézség miatt nem kopognak az ajtón, hanem az, hogy baromságokra ment el a sok fejlesztési pénz és fizikai képtelenség vevőt találni ennyi mindenre, amit termelni lennénk képesek, akkor sem a hagyományos (más néven ortodox) , sem a nem hagyományos technikákkal nem lehet rövid távon sokat javítani az ügyön. Ellenkezőleg, arra kell vigyázni, hogy a foganatosított intézkedések ne súlyosbítsák azt, ami már amúgy is súlyos. Ha defláció van, és az országnak nincs sok külföldi adóssága (bár egyes cégekre ez nem feltétlenül igaz), akkor viszont biztos nem árt egy kis devizaleértékelés, és pont ez az, amit suttyomban a kínaiak csinálnak. Az első akció a nyáron elég hangosra sikerült, de most a fű alatt rohasztják az árfolyamot, aminek egyébként van tere hova menni.
A dollár/jüan árfolyam az elmúlt tizenöt évben
Kína devizafronton három csövön kapta az áldást. Az egyik a versenytársai fizetőeszközeinek leértékelődése volt (a ringit pl. öt év alatt inflációval igazítva 16 százalékot veszített az értékéből), a másik az, hogy a jüan „véletlenül” ahhoz a devizához (a dollárhoz) van kötve, ami az elmúlt 5 évben a legjobban értékelődött fel, és magával húzta Kínát is. A harmadik gyomrost a defláció adja, ami reálértelemben változatlan kereszt mellett is felértékeli a devizát. Tanulságos megnézni a jüan és a többi feltörekvő deviza reálárfolyamának alakulását.
A jüan és a többi főbb feltörekvő deviza reálárfolyama az elmúlt tizenöt évben
A világoskék vonal az INR, IDR, MYR, PHP, KRW, TWD, THB, BGN, HRK, CZK, HUF, PLN, RON, RUB, TRY, ARS, BRL, CLP, COP, MXN, PEN, VEF és ZAR vásárlóerő-paritáson vett GDP-jével súlyozott átlagos árfolyama (jobb ötlet a súlyokra nem jutott eszembe), mely az elmúlt öt évben majdnem kilenc százalékot értékelődött le. A jüan ez idő alatt több mint 25 százalékot ment fel. Van mit igazítani rajta.
A fent vázolt strukturális problémák kezelésére, melyek egyébként jelentős szociális feszültséget is okoznak (gondoljunk például egy ingatlanpiaci áresésre, mely a kínai háztartások megtakarításaik nem kis részét érintenék), más eszközök is rendelkezésre állnak. Argentína például 1982-ben, amikor már igen forró volt odahaza a helyzet, a Falkland-háború elindításával igyekezett „kezelni” a társadalmi elégedetlenséget. A végeredmény ismert. Annak ellenére, hogy Kína szintugrást igyekszik katonai potenciáljában elérni, egyelőre nem valószínű ilyen akció, de a tágan értelmezett nem konvencionális eszközök tárházában még van mihez nyúlni. Ehhez képest az árfolyamrögzítés de facto felrúgása teljesen ortodox lépés lenne.
Forrás: JP Morgan, Bloomberg, Aegon
