Nem tudom, hogy az olajár milyen ütemben esik tovább, már ha esik egyáltalán. Ha nem is esik, de nem is emelkedik, a történetnek akkor sincs vége.
Az olaj esése sokkszerű volt, nem hiszem, hogy ezt fel tudtuk dolgozni. Nem kell tovább esnie ahhoz, elég, ha itt marad, hogy további következményei legyenek. A válság előtt már 100 dolláros, majd a válság után viszonylag visszaemelkedő, és majdnem négy évig odaragadó árfolyamhoz sok rendszer igazodott: költségvetési egyenlegek, devizaárfolyamok, vállalati beruházási és értékesítési tervek, stb. Most ezeket kell újragondolni, illetve felmérni annak a következményeit, hogy az egyes eszközökben mit jelent az alacsony olajár.
Itt van pl. Mexikó, ami a világ olajtermelésének kb. 3%-át adja. Ha jó adatokat kurkásztam a Bloombergről, akkor a költségvetési bevételeinek az egyharmada származik az olajhoz kötődő tételekből. Az általános dollárerősödésben a peso is gyengülgetett, de most úgy tűnik, átlépett egy ellenállást. (Ezeket az ellenállásokat persze sokféleképpen lehet húzogatni, úgyhogy én is óvatosan bánok vele.)
Malajzia kisebb szereplő, a világtermelés 1%-áért sem felelős, de ringitet is megcsapta az olaj, a legtöbb ázsiai devizát alulteljesíti.
Hasonlóképpen fáj ez a kitermelőknek is, különösen a nem konvencionálisaknak.
Market Vectors Unconventional Oil & Gas ETF
Rajtuk kívül is van számos szereplő, akikenaz olajár esése vérző sebet ejtett, és rövid távon, amíg nem tudnak alkalmazkodni az új normálhoz, vérezni is fognak. Aki szeretné a vérüket szívni, most még megteheti.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.