A feltörekvő országok konjunkturális kilátásai romlanak, ezért adták őket az utóbbi hetekben ilyen csúnyán. A gond az, hogy ezek a kilátások az évek óta egyre lassuló növekedéshez képest lettek rosszabbak.
A feltörekvő országok számára a 2000-es évek növekedési sikereket hoztak, különösen a válságban álltak szépen helyt, egy rövid periódus után a GDP 2010-ben is magas egyszámjegyű mértékkel nőtt. Azóta viszont nem olyan fényes a helyzet. Amint a lenti ábra mutatja, a növekedés 2003-at követően a 6-8%-os sávba szökött fel, ami annyit jelent, hogy nem csak Kína produkciója volt elismerésre méltó, hiszen mérete ellenére egymaga még a 10%-os növekedésével sem tudta volna ilyen szintre húzni a csapatot. A válság utáni visszapattanó aztán megtévesztő volt, mert onnantól egyre halványabb a performansz.
Ezt mutatja a sárgás szaggatott vonal, ami az év/év indexek ötéves (húsz negyedéves) mozgóátlaga, egyfajta középtávú konjunkturális lendület. Mint látható, az átlag lejjebb van, mint a válság után volt, és továbbra is csökkenő, mutatva hogy ez a növekedési kép már nem az, amit tíz évvel ezelőtt láttunk, és amit öt évvel ezelőtt látni véltünk. Ha az elmúlt hónapok konjunkturális folyamatai folytatódnak, tehát a növekedés lassul, akkor már olyan régiókba érkezünk, ahol el kell azon gondolkozni, hogy vajon az a növekedési ütem kompenzál-e mindazokért az intézményrendszerbeli kockázatokért (korrupcióért, ideológiai ámokfutásért, vagy szimpla inkompetenciáért) ami ezeket a gazdaságokat a fejlett országoktól megkülönbözteti. Most ennek a fontolgatása, árazása történik, azzal megspékelve, hogy azzal a kockázattal is szembesülünk, nem fog-e ez a visszaesés a fejlett országok növekedésére is hatni.
A feltörekvő országok gazdasági növekedése
Forrás: Bloomberg
