Az idei évet azzal indította a nemzetközi nagyérdemű, hogy komoly vitákba kezdett a jüan leértékelésének szükségességéről. Alapvetően két álláspont ütközik: 1) nem kell leértékelni, mert az árfolyam egyáltalán nem tűnik túlértékeltnek, amit a folyó fizetési mérleg, ezen belül is a külkereskedelmi mérleg egyre növekvő többlete is tanúsít; 2) az árfolyamon jelentős nyomás van, nagy mennyiségben menekül a tőke az országból, amit a devizatartalékok rohamos csökkenése is tanúsít. Na, ebben legyünk okosak!
Anélkül, hogy állást foglalnék a vitában (bár tkp. már állást foglaltam), itt egy ábra a külkereskedelmi folyamatokról. A grafikon az IMF Direction Of Trade statisztikájából dolgozik, és az üzemanyag exportját és importját nem tartalmazó kiviteli és behozatali trendeket mutatja. Igazából a korrekció nélkül is ugyanezt a folyamatot látjuk, de nem akartam reklamáló levelek tömkelegét kapni 🙂 azért, mert a feleződő olajárak hatásával nem korrigáltam az ábrát. Mindkét vonal 12 havi gördülő összeg, tehát az éppen lezáródó egy év export-import adatait mutatja, kisimítva a havi ingadozásokat.
IMF DOT China non-fuel exports & imports
Ahogy a nem leértékelők mondják, Kína külső egyensúlya brutálisan javul, egyre nagyobb az export többlete az importhoz képest. Ugyanakkor az is látszik, hogy az export már fél éve csak stagnál, az import pedig szabadesésben van, tehát a belföldi (import)kereslet drasztikus visszaesésének tudható be a növekvő többlet. Ez így kevesebbet mond el arról, hogy vajon mit kell tudni az árfolyamról.
Kicsit okosabbak leszünk, ha azt nézzük, Kína exportjának a stagnálása hogyan viszonyul a világkereskedelem tendenciához. Ez utóbbiról tudjuk, hogy nem valami fényesek, kérdés, hogy ehhez képest hogyan teljesít Kína. A következő adat azt mutatja, hogy a nem üzemanyag-jellegű áruk külkereskedelmében mekkora a kínai export súlya.
Kína részesedése a világ exportjából
Az évezred elején még 3 százalékos részesedéssel rendelkező Kína idénre már meghatározó, közel 14 százalékot képvisel a világ összes exportjából. Ez történelmi csúcs, nincs tehát jele annak, hogy külpiaci versenyképességi problémákat okozna az árfolyam. Ennek okán az első csoportba tartozók tényleg kaphatnak egy piros pontot. De ez sajnos semmit nem jelent abból a szempontból, hogy közben tényleg tőkemenekülés van, és ha annak a sok-sok pénznek, ami 2000. óta beáramlott, csak egy kis része akar most nagyon hirtelen nagyon elmenni Kínából, akkor a második csoportnak is jár a bónusz. 1:1-re áll tehát a meccs.
A döntőbíró a jövő lesz, nevezetesen az, hogy megáll-e ez a tőkemenekítés, ami most növeli a nyomást a pénzügyi rendszerben. Ehhez az exodus motivációját kellene ismerni, amiről nincs nagyon információ, de összességében egy ilyen capital flight soha nem jó ómen. Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy egy olyan országból pénzügyi rendszerén keresztül menekülnek a pénzek, ahol egy történelmi összehasonlításban páratlan hitelezési buborék mellett volt egészen elképesztő gazdasági növekedés, ami viszont most szemmel láthatóan drasztikusan lassul. Ekkor ugyanis a hitelportfolió minősége drámaian tud romlani, a pénzügyi rendszer likviditása pedig egy krízishelyzetben teljesen ki tud száradni. Azt is tudjuk, hogy a kínai vállalati szektorban, mint ahogy ázsiában általában, jelentős a vállalati szektor dolláradóssága, feltehetően annál is jelentősebb, mint amit a statisztikákban első pillanatra látunk. Ennek a pánikszerű leépítése komoly tőkekiáramlást tud okozni, például olyat, ami 1997-ben jelentős leértékelődést hozott szinte a teljes ázsiai térségben. Az epicentrumban ezért tehát a pénzügyi, és nem a külkereskedelmi folyamatok vannak.
Forrás: IMF, Bloomberg
