Interjú Kadocsa Péterrel az Aegon Alapkezelő elnök- vezérigazgatójával, az elmúlt hetek eseményeiről, az alapkezelői szektor szabályozásáról, kockázatkezelésről.
Szinte hétről hétre hallani, olvasni róla, hogy egy újabb hazai pénzintézet került bajba. Fizetésképtelen bankok, takarékszövetkezetek, csődbe ment brókercégek, óriási veszteségek – hogyan hat mindez a magyarországi befektetési piacra?
Kadocsa Péter: Először is szögezzük le, hogy a hazai intézményrendszer mindegyik képviselőjére szükség van. A rugalmasabb, kisebb és épp ezért inkább réteg igényt kielégítő befektetési társaságokra, a helyben működő kisebb hitelintézetekre, vagy speciálisabb termékekkel megjelenő butik alapkezelőkre is. Más kérdés, hogy a megfelelő szolgáltató kiválasztása a jövőben nagyobb körültekintést kíván meg.
Mi alapján érdemes szelektálni a szolgáltatók, és a szolgáltatások között?
K. P.: Minden bizonnyal felértékelődnek például a stabil tőke-háttérrel rendelkező társaságok. Bár alapvetően a jó és áttekinthető működés is garancia a fizetőképesség fenntartására, a probléma az, hogy egy-egy társaság pénzügyi mutatói, tőkehelyzete a hétköznapi ember számára nehezen ellenőrizhető. Ezért egy komoly banki, vagy éppen biztosítós háttér a befektetések esetében is komoly vonzerő lehet. Egy több százezer, vagy akár milliós ügyfélkörrel rendelkező pénzintézeti csoport számára az egyik leánycég megingása is túlságosan nagy presztízs veszteség lenne. Főleg, ha mondjuk az anyavállalat részvényei a tőzsdén forognak. A világszerte 24 ezer főt foglalkoztató, az amszterdami mellett a new yorki tőzsdén is jegyzett Aegon csoport teljes eszközállománya például 370 milliárd eurót tesz ki.
A befektetési alapkezelők működése milyen kockázatot rejt?
K. P.:Egy alapkezelő működése jól szabályozott, átlátható és sokszorosan ellenőrzött, tevékenysége is sokkal szűkebb, mint egy brókercégé, vagy hitelintézeté, kizárólag az ügyfelei által rábízott vagyon kezelésével foglalkozik, ráadásul az alapok és portfoliók eszközeit sem saját maga őrzi, hanem minden esetben egy független letétkezelő látja el ezt a feladatot.
Befektetési jegy vásárlásakor három szereplő (az adásvételt bonyolító forgalmazó, a befektetést végző alapkezelő és az értékpapírokat őrző letétkezelő) elszámolási területei működnek együtt. Sok munkatárs és a megfelelő kontroll alkalmazásával, így az esetleges visszaélések kizárhatók. Az egész folyamat felépítése többszörös biztosítást tartalmaz, hiszen az egyes résztevékenységek szigorúan elválnak egymástól és a szervezeti egységek függetlensége, illetve azok egymás általi ellenőrzése biztosítja a biztonságos működést. Az Aegon Alapkezelő egy nagy nemzetközi pénzügyi csoport leányaként nagyon erős tulajdonosi kontroll alatt van, a belső ellenőrzési rendszer is a biztosítói és nemzetközi előírások alapján van felállítva. Végül, de persze nem utolsó sorban az Alapkezelőt és az alapokat is a világ egyik legnagyobb könyvvizsgáló cége ellenőrzi.
És mi a helyzet a befektetési döntések kockázataival? A svájci frank hirtelen felértékelődése drámai veszteségeket okozott több befektetési társaságnál is. Milyen biztonsági fékeket lehet beépíteni a befektetési folyamatba?
K. P.:Amikor három évvel ezelőtt arról beszéltünk a forgalmazóinknak, hogy mi más megközelítést alkalmazunk az alapjaink kezelése során, némi szkepticizmust láttam a partnerek arcán. Mi nem egy „sztár”-portfolió menedzser tévedhetetlen megérzéseiben bízunk, hanem sokkal inkább az alapos döntés-előkészítésben, kockázatkezelésben és csapatmunkában. Egy piacot, befektetési célpontot mindig 4 szemszögből vizsgálunk: először is a makrogazdaság, a fundamentumok, másodsorban az értékeltség kerül górcső alá. Ha ezek az aspektusok rendben vannak, jöhet a technikai elemzés és a piaci hangulat, amely a vásárlás, vagy eladás időzítését határozza meg. A végső döntések pedig csapaton belüli egyeztetésekből, nemegyszer vitákból kristályosodnak ki. A folyamat első látásra talán nehézkesnek tűnik, ám ez az alaposság vezet a kiegyensúlyozottsághoz. Ez pedig egyre nagyobb érték manapság.
Befektetési módszertanunk másik fontos pillére, hogy az abszolút hozamú alapjainknál a pozícióméretezés ugyanolyan fontos, mint maga a döntés. Ezt eleinte úgy fogalmaztuk meg, hogy mi sok-sok kis pozícióból építkezünk, ami “melós”, de kiegyensúlyozott teljesítményt hoz. Alapvetően a megközelítés változatlan, de a pozícióméretezés természetesen eltérő egy magas kockázatú alapnál, mint mondjuk egy alacsony vagy közepes kockázatúnál. Természetesen a kockázatkezelési részlegünk által biztosított külső kontrol sem hiányozhat, de a már említett belső kockázatkezelés (pozícióméretezés, pozíciókezelés), legalább ilyen fontos.