Tegnap írtam a költségvetési konszolidáció és a növekedés kapcsolatáról, szelektív példákat hozva. Most nézzük meg az OECD-országok teljes sokaságát!
A vizsgált ismérvek a tegnapiak: a költségvetés elsődleges egyenlegének változása a GDP százalékában 2009. és 2014. között (x-tengely), valamint a 2014-es GDP százalékos változásának nagysága a 2009-es bázisévhez képest (y-tengely). Ötéves változásokról van szó, az adatok forrása az IMF, mert azokat könnyebben tudtam kihúzogatni a Bloombergből, mint az OECD-s statisztikákat. A költségvetési egyenlegszám persze nem mutatja minden esetben a tényleges fiskális erőfeszítést, mert abban az országban, ahol a GDP reálértéken is 25%-ot nőtt (volt ilyen), ott egy 2%-pontos egyenlegjavulás nem jelent komoly megszorítást, sőt, a kiadások csökkenését sem. Éppen ellenkezőleg! Nagy vonalakban való összehasonlításnak viszont megfelel.
A színek egyértelműek. Valami halovány összefüggést egyébként lehet látni, de ha a ponthalmazból kivennénk Görögországot, akkor egyáltalán nem lenne egyértelmű, hogy a megszorítás biztos növekedési áldozattal jár. Spanyolország és Portugália nagyjából olyan konszolidációt hajtott végre 5 év alatt, mint az USA, Nagy-Britannia, vagy Szlovákia, a GDP-jük viszont teljesen máshogy alakult. Olaszországról nem is beszélve. (És hej, a pannon puma!)
Írország mellett az ISL-lel jelzett Izland is jól állta a sarat, némi növekedést képesek voltak felmutatni a rekordnagyságú kiigazítás mellett is.
A költségvetés elsődleges egyenlegének változása a GDP százalékában és a bruttó hazai össztermék változása 2009. és 2014. között az OECD tagországaiban
A makrogazdasági stabilizációval kapcsolatos egyenlet további levezetését az olvasóra bízom.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
