Az világ energiaéhsége egyre nagyobb, ez tény. Sőt, tulajdonképpen közhely. A közhelyek pedig mindig veszélyesek. Tényleg olyan nagy ez az éhség?
Természetesen nem, legalábbis relatíve nem. A 60-a évek végétől ugyanis folyamatosan csökken az egységnyi kibocsátásra eső energiaigény, azaz az energiafelhasználás nem tart lépést a gazdasági növekedéssel. Az éhség tehát nagy, de nem akkora, mint amekkora lehetne. És ez jó hír.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a világban, illetve három másik gazdasági egységben 2003. és 2013. között hány százalékkal csökkent egy egységnyi, reálértéken vett bruttó hazai termékhez felhasznált energia mennyisége. Az élenjáró ismételten az Egyesült Államok, és összességében a világ fejletlenebb részén nem sikerült ezt az arányt érdemben csökkenteni. Kína is fejlődik, ott inkább az probléma, hogy az abszolút szint olyan magas, hogy a gazdaság mérete miatt most is a világ legnagyobb energiafalójáról és szennyezőjéről beszélünk. De fejlődik, ez a lényeg. Mondjuk nem annyira, mint az USA.
Egységnyi kibocsátásra eső energiaigény változása 2003. és 2013. között
Forrás: BP Statistical Review of World Energy, Világbank, Bloomberg, saját számítások
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
