A múlt hét kétségtelenül az olajról szólt, de nem az olaj volt az egyetlen, ahol jelentős ármozgás volt. Sőt, nem az egyetlen nyersanyag, ami megadta magát.
Írtam korábban már a fémekről, ezen belül is a rézről, mely már két-három éve elég rosszul néz ki. A múlt héten egy méreteset esett, és havi záróban elhagyta a 300 centes támaszt. Volt ilyen az olaj esetében nemrégen, láttuk, mi lett belőle.
Míg olaj inkább kínálati sokknak tűnik, azaz hirtelen nagy mennyiségű kapacitás jelent meg a piacon, a réz olyan, mint a vasérc: egyszerre van jelen az évek óta emelkedő kínálat és a várthoz képest elmaradó mértékű, és minimálisan, de eltérő struktúrájú kínai növekedés hatása. Mindenestre nem néz ki jól.
A réz ára havi bontásban
A réz egyébként azért is érdekes, mert Kínában sokan használták hitelfelvétel fedezetként. Éveken át a felértékelődő jüan és az emelkedő rézár mellett ez a stratégia a hitelfelvevő számára kitermelte a hitelezési költségeket, sőt, még többet is, azaz de facto negatív kamat mellett tudtak vállalatok hitelhez jutni. Ez a módi az utóbbi időben már nem volt annyira divatos, de nem kizárt, hogy állományi szinten most is jelentős hitel van kint, amely mögött a réz nyújtja fedezetet.
Fedezett hitelezés esetén amikor a fedezet értéke csökken, a bank pótfedezetet kér be az adóstól, és ha az nem tud ilyennel szolgálni, jön a likvidálás és a végrehajtás. Ez még jobban lenyomja a fedezet (azaz a réz árát), pozitív visszacsatolással súlyosbítja azt, ami amúgy is az. Amennyiben állami nagybank és állami nagyvállalat között van ilyen ügylet, akkor persze nincs ilyen izmozás, elintézi a párt, hogy görgessék maguk előtt a trágyahalmot, de ezek a vállalatok azok, akiknek amúgy sem kell így trükközniük, hogy hitelhez jussanak. A közepes és kisebb vállalatok viszont, különösen azok, ahol a menedzsmentben van némi szerencsejátékra való hajlam, intenzíven élhettek ezekkel a technikákkal, és ők azok, akiket a pártközpont kevésbé fog megsegíteni, mint a nagyokat. A problémás cégek közül a nagypályásabbak persze biztos igyekeztek a régiós és helyi pártszervezeteket lekorrumpálni, hogy ilyen esetben ők is kapjanak mentőövet, de az összes rézpiaci rulettjátékosnak ez nem fog sikerülni. Ráadásul a velük szemben álló jellemzően kisebb bankokat is kevésbé támasztja a párt, így a hitelnyújtói oldalon is nagyobb a para.
Ez egyelőre túl messzire mutat, még nem tartunk ott, hogy dőljön a kártyavár, de nem árt figyelni. Az viszont átgondolandó, hogy egy általános nyersanyagpiaci taknyolás nem fogja-e dezintegrálni a piacokat, már csak azért is, mert pl. az 1929-33-as válság is úgy kezdődött, hogy beesett a búza ára. Ez nem jelenti azt, hogy egy mondjuk két és fél dolláros rézár miatt biztosan a feje tetejére áll a világ, de azért figyelni kell az esetleges tovagyűrűző hatásokat és legalább taktikailag átgondolnunk az alapvetően pozitív kockázati attitűdünket. Lehet, hogy változtatunk, lehet, hogy nem. Majd megírjuk, mire jutottunk.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
