Legalábbis erre lehet következtetni Stanley Fischer, az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed alelnökének beszéde alapján.
A Bank of America Merill Lynch legfrissebb globális vagyonkezelői felmérése alapján az látszik, hogy a megkérdezett portfólió menedzserek körében nőtt azoknak az aránya, akik a rövid kamatok gyorsabb emelkedését várják. Ugyanez egy kicsit másképp: a megkérdezettek mintegy háromnegyede szerint az első kamatemelés időpontja Amerikában 2015 második negyedévében, vagy annál hamarabb várható.
Mikor emelhet először kamatot a Fed?
Ezen várakozások mögött gyakran vagy valamilyen modell által meghatározott egyensúlyi számítás áll (pl.: Taylor-szabály) vagy egyszerűen csak a monetáris döntéshozók nyilatkozatait fordítják át a szereplők piaci várakozásokra.
– A Taylor-szabály egy egyszerű képlet, ami szerint, ha magasabb az infláció a kívánt szintnél, vagy a gazdasági termelés meghaladja a potenciális kibocsátást, akkor emelni kell a kamatot, ellenkező esetben csökkenteni, így simítva a gazdasági ciklusokat. –
A legfrissebb ilyen nyilatkozat attól a Stanley Fischertől érkezett, aki jelenleg a Fed alelnöki székét tölti be és, aki vitán felül korunk egyik legelismertebb közgazdásza (olyan jelenleg is meghatározó közgazdászok PhD témavezetője volt, mint Ben Bernanke, korábbi Fed-elnök, Mario Draghi, jelenlegi EKB-elnök és a közgazdaságtant tanulók körében jól ismert Greg Mankiw). A beszédében a következő főbb megállapításokat tette – a teljesség igénye nélkül – Fischer az amerikai gazdasággal kapcsolatban:
- 2009-ben a kamatdöntő bizottság tagjai átlagosan 2,5 – 3% közé tették az amerikai potenciális növekedés szintjét. Idén júniusra, az elemzésük alapján 2 – 2,25%-ra csökkent ez a szám
- az USA-n kívüli országok – különösen Európa – gazdasági növekedésének lassulása negatívan hat az amerikai növekedésre
- a 2012-es élénkülés után, 2013-ban újra visszaesett az ingatlanszektor, amelyben komoly szerepet játszottak a 2013 májusában megugró jelzálogkamatok
A nyilatkozat természetesen ennél jóval mélyebb és tartalmasabb (a beszéd elérhető itt), de önmagában az amerikai gazdaság gyengélkedését boncolgatja és jegybanki politika szempontjából inkább az enyhe monetáris politika irányába mutat.
Ugyan a Fed kamatdöntő tagjaira mindig is jellemző volt, hogy nyilvánosságra hozták a véleményüket és ezek gyakran szöges ellentétben álltak más tagok véleményével, azonban egy ilyen háttérrel rendelkező jegybankár véleményére talán megéri jobban figyelni. Ha pedig ezt tesszük, akkor nehéz magunkévá tenni a gyors kamatemelés gondolatát, amelyet a Merill felmérésében láthatunk.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!