Anélkül, hogy mélyebben belemennék a bázis mibenlétébe, legyen elég annyi, hogy az euródollár bázis azt mutatja, hogy mennyivel nagyobb az egyik deviza iránti kereslet a másikkal szemben. Ha nagyon sokan akarnak dollárhoz jutni, az nem csak a spot árfolyamban, hanem a bázisban is lecsapódhat. A bázis negatív, ha nagyobb a kereslet a dollár iránt. Ezt láttuk 2008-ban és 2011-ben is: a pénzügyi válság és az eurózónás adósságválság során is az megnőtt az európai bankrendszer dollárfinanszírozási igénye, mélyen negatív tartományba tolva az euródollár bázist, komoly problémát okozván a pénzügyi rendszerben. A bázis most is hasonló szintekhez közelít, de remélhetőleg a mostani tágulásnak más magyarázata van.
A vállalati kötvények felára közti különbség Amerika és Európa között igen szélesre nyílt az elmúlt időszakban. Egy amerikai befektetési kategóriájú vállalat kb. 220bp felárral, míg egy európai kb. 120 bp felárral kap hitelt a piacról (adatforrás az ábrához: Merrill Lynch EUR Corporate és US Corporate Master indexek) . Ennek egyik fő oka, hogy Európában még tart a QE, az államkötvények jelentős része negatív hozamon kereskedik, így a befektetők örülnek már egy kisebb prémiumnak is. Ez azonban azt az érdekes helyzetet idézi elő, hogy egy amerikai vállalatnak jobban megéri dollár helyett euróban hitelt felvenni (kötvényt kibocsátani), mert az még a devizakockázat fedezése mellett is olcsóbb megoldás.
Tehát bázis nélkül nagyjából 1% lenne a különbség a felárakban, de így a devizakockázat fedezetlen maradna. A bázis itt játszik szerepet, a devizakockázat fedezésekor rontja az amerikai hitelfelvevő hozamelőnyét, jelenleg kb. 50 bázispontra, de még mindig jól járnak a tengerentúliak. A hozamelőny tehát két részből, a kötvényfelárak különbségéből és a bázisból tevődik össze. Látszik, hogy historikusan, a nagy válságokat kivéve ez az 50 bp körüli szint attraktívnak számít egy amerikai vállalat szempontjából.
Az euródollár bázis lejárati szerkezete is arról tanúskodik, hogy most nem egy szisztematikus sokk lehet a háttérben: korábban mindig a rövid lejáratú bázist érte a nagyobb hatás, most viszont a hosszabb lejáratokon volt látványos az esés, ami szintén inkább vállalati fedezési tevékenységről tanúskodik, mint akut pénzpici stresszről.
Ez a fedezési tevékenység azonban fokozatosan rontja is az arbitrázs attraktivitását. Minél többen csinálják ezt, annál negatívabb lesz a bázis, a hozamelőny pedig a végén eltűnik. De egyelőre még a folyamat elején vagyunk. Úgy tűnik, ezen a szinten már egyre többen fontolják meg az eurós kötvénykibocsátást, tegnap például az IBM bocsátott ki 1,75 milliárd dollárnyi eurókötvényt a piacon.
