Aki nem látja, az teljesen vak, de a második világháború után kialakult, és a hidegháború végével módosult világrend éppen felborul. A szereplők részben elszenvedői, részben alakítói ennek a folyamatnak, melyet meghatároz az Európai Unió belső, intézményi és társadalmi válsága, a gyártáskiszervezés és a technológiai fejlődés miatt lemaradó alsó középosztály a fejlett országokban, diktatórikus rezsimek megingása illetve bukása nyomán kialakuló, kölcsönös népirtásba torkolló káosz számos harmadik világbeli országban, a tomboló vallásháborúk, valamint az ennek nyomán megerősödő migráció.
A második világháború utáni világrend alapja a hidegháború volt, melyben két szuperhatalom állt szemben egymással, és a köztük, valamint szövetségeseik közti versengés gyakorlatilag a teljes világot lefedte és rendbe igazította. A bipoláris rendszer rövid távon igen stabil volt, a fej-fej mellett haladó versengésben igen könnyen jött létre erőegyensúly. A hosszú távú stabilitást viszont aláásta az a tény, hogy Szovjetunió emberi erőforrásokkal, intézményi környezettel, illetve társadalmi tőkével nem bírta a versenyt a szabad versenyes kapitalizmus szabadságára és potenciáljára építő fejlett nyugattal, ezért műszakilag lemaradt, pénzügyileg pedig összeomlott. Akkor Magyarországon sokan azt gondoltuk, hogy a szovjet igából szabadulva biztonságban zárkózhatunk fel oda, ahova civilizációs kötődésünk miatt igazából tartozunk. Ez részben meg is történt (bárki bármit is mond), de a világrend nem maradhatott stabil. Az egyenetlen fejlődés okozta divergenciák jelentős feszültséget okoztak a de facto túlnépesedéssel küzdő bolygón, mely egyszerre növelte meg a jövedelemkülönbségeket országok és országokon belüli társadalmi csoportok között.
A régi világrend szklerózisát növelte az is, hogy a nemzetek feletti együttműködési sémák (ENSZ, IMF, EU, stb.) már nem voltak képesek kezelni a globális problémákból adódó helyi kríziseket. A hosszadalmas egyeztetések, az egységes és világos stratégia hiánya miatt a válságkezelés szükségszerűen nemzeti szintre delegálódik, ahol alkalmi szövetségek állnak a magatehetetlen többségi akarattal (illetve annak hiányával) szemben. A nemzet, mind rendező erő megjelenését nem lehet nem észrevenni. A Brexit vagy az America First ugyanarról szól: hagyjuk az emberiségért hozott áldozatokat, ha közben úgy érezzük, velünk viteti el mindenki a balhét, és ha a problémáinkról akarunk beszélni, akkor a politikai rendszert befoglaló városi (és egyben globális) értelmiség rasszistázással intéz el minket. A valóság ennél persze bonyolultabb, de a tömegek helyzetérzékelése valós, ezzel pedig valamit tenni kell. Páran el is döntötték, hogy majd ők tesznek.
Az új világrend, ahol ismét megjelenik a nemzet, mint rendező alapegység, ahol szembe kell nézni a határokon túli, de mindenkit érintő káosszal, ahol mozgósítva vannak az elfelejtett tömegek, merőben más lesz, mint amit eddigi életünk során megszoktunk. Nem lesz kétpólusú, mint a hidegháború, nem lesz egyetlen ország által dominált és rendben tartott, mint az utána következő huszonöt év. Nemzeti érdekek alapján szerveződik, pontosabban olyan érdekek alapján, amit az uralkodó elitek nemzeti érdeknek definiálnak.
Amerikának ebben a rendben természetesen központi szerepe lesz, de mivel nincs ereje mindenhol ott lenni, újra fogja értelmezni azt, hogy miért áll ki, és miért nem. Ennek folyamán igen pragmatikusan, bizonyos olvasatban a régi elveket sutba dobva fogja újrarajzolni kapcsolatát szövetségeseivel, versenytársaival és ellenségeivel is. Vonalat húz, amin belül nem enged senkit és könyörtelenül visszavág, de amin kívül együttműködik, illetve hagyja, hogy a többiek a saját pecsenyéjüket sütögessék.
Ennek nyomán a rendet átmeneti, instabil egyezkedések fogják meghatározni, amit átsző a kölcsönös bizalmatlanság, és a permanens készenlét arra az esetre, ha a másik nem tartja be a szavát és hátba is támadja. Folyamatos lesz az agresszív kiberhadviselés, a hamis híreket terjesztő véleményformálás, valamint a szellemi termékek lopása.
Haverok. Buli. Jalta 2
A meghatározó szereplők az Egyesült Államokon kívül Kína ás Oroszország lehetnek (így a nagybirodalmi tudattal is etetheti Vlagyimir Putyin az orosz népet), de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindenki más, akár a kisebb népek is teljesen ki lennének szolgáltatva a három hatalomnak. A nemzetek feletti fórumok és nagyobb szövetségi rendszerek azért megmaradnak, és egy ügyesen manőverező kisebb nemzet is tud érdeket érvényesíteni. Hogy Magyarország, ahol a politika már két éve Vlagyimir Putyin pincsikutyájának a szerepét választotta, milyen érdekszférába fog esni, sajnos nem tűnik kérdésesnek. Az sem, hogy ez hogyan viszonyul a nemzeti érdekhez, de ez tipikusan az a helyzet, ahol nem maga a nemzet, hanem az elitek döntenek a hovatartozásról.
Az új világrend létrejöttét a régi rend autonóm felbomlásának, alapjai repedezésének köszönheti, de ez nem jelent egy hidegháborúhoz hasonló stabilitást. Inkább rendszer lesz ez, mint rend, egy stratégiai környezet és viselkedésforma, ahol igazi állandóságot csak a folyamatos változás ténye fogja képviselni. A rendszerben lesz rugalmasság, és nem fogja lerántani egy-egy kisebb vagy közepes szereplő bukása, sőt, a pénzügyi válságokban elhulló férgese észhez térítheti és megerősítheti a józanabbakat. Ugyanakkor minden átmeneti egyensúly törékeny és instabil lesz, és magában hordozza az eszkaláció kockázatát, amikor egy-egy folyamat tipping pointhoz érve elszabadulhat, és a versengés ellenségeskedéssé, az ellenségeskedés pedig háborúvá fajulhat.
Isten hozott mindenkit az új világban!
Forrás: World War II Today honlapról jött az eredeti jaltás kép. Bocs a béna képszerkesztésért.