Sokaknak okozhatott meglepetést (beleértve engem is) az OPEC-országok és Oroszország megállapodása az olajtermelés átmeneti visszafogásáról. A szervező természetesen Szaúd-Arábia volt, ahol két évvel ezelőtt még úgy döntöttek, hogy az amerikai olajforradalom hatását nem terveznek a határaiknál megállítani, és nem próbálják termelés-visszafogással az árszintet stabilizálni. Azért nem, mert úgysem fog sikerülni. Ebben a szaúdiaknak feltehetően igazuk is volt, és a stratégiai döntésnek volt egy második, feltehetően szintén szándékolt hatása. Ez pedig az, hogy a korábbi megállapodásokat simán felrúgó kisebb OPEC-termelők is megtapasztalták, milyen az, amikor Szaúd-Arábia nem viccel, és mindenkinek belenyomja az arcát a földbe azzal, hogy hagyja az árszintet szabadesni.
A mostani megállapodásban több új elem is volt. Az egyik, hogy nem volt szó árszintről. A szaúdiak nem az árakat, csak a piacot akarták stabilizálni azzal, hogy reálisan gondolkodva inkább a felhalmozódott globális készletszintek csökkenését célozták meg.
OECD-készletek a felhasználáshoz viszonyítva, a megelőző három év átlagához képest
A relatív (azaz a napi felhasználás arányaiban mért) készletek a némileg kisebb amerikai termelés és a vártnál jobb kereslet miatt csökkenőben vannak, de szintjük relatíve még mindig átlag feletti. A másik új elem Oroszország bevonása az egyezségbe: a szaúdi és az orosz olajminiszter egy éven keresztül készítették elő a megállapodást, nyilvánvalóan úgy, hogy reális célokat kitűzve tudják a tagokat rábírni az egyetértésre. A harmadik fontos pont, hogy a kvótamegfelelést nem a tagországok jelentéseit használva, hanem független forrásokra támaszkodva fogják ellenőrizni.
Az olaj, ami erre több hullámban is reagált, két éve formál egy igen népszerű, ún. „fordított fej és vállak” nevezetű formációt, ahol a két váll (az ábrán S-sel jelölt szakaszokon) 40 dollár környékén van, a középső fej (H) pedig valahol 30 dollár alatt. Elvileg ez a forma igen gyakran jelent trendfordulót, és biztos, hogy most is sokan gondolják ezt így. A hétvégi hír, miszerint a kvótához még páran hozzátesznek, meg is próbálta az olajárat az idei csúcsok fölé emelni (és ezzel kirántani a jobb oldali vállat formáló sávból), de egyelőre ez a kirántás behalni látszik. A hétnek nincs vége, és semmi nem írja elő, hogy egy hét alatt ennek le is kellene játszódnia, de figyelemre méltó, hogy egy ilyen jó hírre az olaj végül nem tudott érdemben erősödni. Ha így nézzük, egy konstrukcióját illetően figyelemre méltó OPEC-egyezség ellenére is ott van az árszint, mint júniusban volt.
A West Texas Intermediate ára heti bontásban
Ha a kitörés behal, az nem jó hír, mert akkor jó eséllyel a sáv aljáig hullhat vissza az ár, esetleg az alá is, és akkor a fej és vállak mehet a levesbe. Ha behal persze, ugyanis ott még nem tartunk. De ez így még nem sikertörténet.
Az emelkedést némileg akadályozza, hogy a nem iparági szereplők pozícionáltsága még mindig igen magas, sokan számítanak emelkedésre.
A nem iparági szereplők nyitott pozíciói az amerikai határidős és opciós piacon
Ez, kombinálva az iparági szereplők magas eladási állományával, ami növekvő termelési szinteket jelez előre, egyelőre nehézzé teszi a vég nélküli olajrallyt. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy ezek szerint reális és korlátozott célokért a nagy olajtermelők hajlandók némi kooperációra, ami nagyban csökkenti annak kockázatát, hogy öngyilkos stratégiák miatt extrém alacsony egyensúlyi ár alakuljon ki. Az elmúlt két év fejleményeit ismerve ez bizony nem kis eredmény.
Forrás: Bloomberg, Aegon
