Az elmúlt években a korábbi keleti blokk országai jelentős, és pozitív irányú gazdasági szerkezetváltáson mentek keresztül. Erre természetesen világszerte felfigyeltek a gazdasági szakemberek. A szovjet utódállamok és Kelet-Európa országainak többsége:
- komoly gazdasági reformokba kezdett, levetkőzve korábbi posztszocialista múltját,
- kezd felhagyni az egypólusú, az energiaexportra alapozó gazdasági modelljével, olyan szektorok felé nyitva, mint a feldolgozóipar, a mezőgazdaság vagy a turizmus,
- a legtöbb nyugat-európai országnál magasabb gazdasági fejlődést könyvelhet el (százalékban),
- egyre biztonságosabb befektetésnek számít a piac és a hitelminősítő intézetek szerint is
Mindeközben Nyugaton
A pozitív hangvételű elemzésekkel szemben a nyugati világban egyre több aggasztó jelet fedezhetünk fel:
- rekordalacsony kamatokkal és hozamokkal tarkított évtizedet, ami a befektetők többségében rossz szájízt hagyott,
- erősödő társadalmi ellentéteket, amely egy része az Egyesült Államokból terjedt át az öreg kontinens nyugati részére.
- pesszimista pletykákat a Brexittel kapcsolatban,
- az átlagosnál rosszabb egészségügyi adatokat a koronavírus-pandémia kapcsán.
Fordul a kocka Európában?
A fentiek tükrében a társadalom tagjai közül egyre többen kérdőjelezik meg a Nyugat jövőbeli dominanciáját és versenyképességét.
Mai összefoglalónkban arra keressük a választ (szigorúan gazdasági szemszögből), vajon képes lehet-e Kelet-Európa ebben az évtizedben maga mögé utasítani a kontinens nyugati országait.
A valódi versenyelőny receptje
Kétség sem férhet hozzá, hogy az elmúlt évek sokkal kedvezőbben alakultak a keleti régió számára. Ahhoz azonban, hogy objektíven megítélhessük a gazdasági folyamatokat, és felelősségteljes becslést tehessünk a jövőre vonatkozóan, érdemese a dolgok mélyére ásni. Ehhez át kell gondolni, hogy a 21. században mire van szükség a valódi versenyelőny megszerzésére:
- „Agy”: Egyedi és speciális szaktudással rendelkező szakemberekre és csapatokra, akik évről évre képesek újragondolni a világot. Ebben továbbra is Nyugat-Európa és az USA áll nyerésre a keleti régióval szemben, hiszen a világ legjobb egyetemei gyakorlatilag már a középiskolából szívják el Nyugatra a a legjobb képességekkel rendelkező fiatalok.Többségük soha nem tér haza.
- K+F finanszírozás: A Kelet-Európában zajló kutatások vagy startup projektek döntő hányadát még mindig a Nyugatról érkező kockázati tőke finanszírozza, így a felfedezések és találmányok joga is őket illeti.
- Innovációmenedzsment: A világ vezető vállalatai az USA-ban és Nyugat-Európában vannak bejegyezve. Jó példát jelentenek erre az olyan technológiai vállalatok, mint a Google, a Facebook, a Tesla vagy az Apple.
Büszkék lehetünk Keletre, de van mit behozni
A fentiektől függetlenül méltán lehet magára büszke a volt szocialista blokk, hiszen egyes államok elképesztő mértékű fejlődést mutattak a Szovjetunió szétesése óta. Ráadásul a régió összes országa fejlődött kisebb vagy nagyobb mértékben.
Az egyes országok fejlődésének üteme között viszont akkora különbség van, hogy immáron maga Kelet-Európa is kétpólusúvá vált:
- Voltak olyan kelet-európai országok (pl. Észtország, Litvánia, Csehország), melyek képesek voltak magukat újragondolni és a totális digitalizáció, transzparencia, valamint szociális és kultúrális megújulás útjára léptek, olyan innovációkat adva a világnak, mint a Bolt vagy éppen a Transferwise.
- Más kelet európai országok (mint pl. Magyarország, Szlovákia, Románia) az újragondolás helyett korábbi erőforrásaikban gondolkodnak és iparuk jelentős része máig a Nyugat gyártó- vagy összeszerelőüzemeként működik. Fejlődtek ugyan, de jócskán lemaradtak az előbbi csoport mögött.
Meglepő, de egyes szakértők szerint már a volt keleti blokk legjobb és sereghajtó országai között is bő 10-15 év különbség tapasztalható nemzetgazdasági szinten.
A jó példák tehát minden nemzetállamnak motiválóak lehetnek, de a legtöbb keleti országnak még bőven van mit behozniuk.
Befektetői szempontok
Némiképp más a helyzet a kockázatkerülő, vagy a mérsékelt kockázatot kereső befektetők szempontjából, akik egyre nagyobb izgalommal tekintenek Kelet-Európára.
- kedvezőnek találják a régió kockázat/hozam arányát,
- előszeretettel fektetnek a régió államainak és állami vállalatainak kötvényeibe,
- pozitívan tekintenek Kelet-Európa és a fejlődő piacok jövőjére, és vagyonuk egyre nagyobb részét tartják feltörekvő piaci alapokban.
Konklúzió
Való igaz, hogy Nyugat-Európa gazdasági- és társadalmi kihívásokkal néz szembe, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy elveszítette volna versenyképességét. Sőt, a technológiai forradalom és az ipar 4.0 is a Nyugat felé billenti a mérleget.
Szinte kizárt, hogy ebben az évtizedben Kelet-Európa egésze maga mögé utasítsa gazdasági szempontból a Nyugatot.
Jó sansza van azonban a feltörekvő országoknak is a fejlődéshez és a felzárkózáshoz:
- A koronavírus-pandémia okozta kihívások miatt több nyugat-európai vállalat tervezi hazahozni az öreg kontinensre gyártási tevékenységét, ami jó eséllyel a keleti régiót erősítheti.
- Egyre több keleti nemzetállam ismeri fel a valódi versenyképesség titkát, és próbálja meg állami ösztönzőrendszereken és támogatásokon keresztül itthon tartani vagy hazacsábítani a tehetségeket. (Követni az észt, litván és cseh sikereket.)
- A régió a magán- és intézményi befektetők fókuszába került világszerte, ami bőséges, és egyre olcsóbb tőkét biztosít Európa feltörekvő országainak jövőbeli fejlődésére.
Ha felkeltettük az érdeklődését a Kelet-Európában rejlő lehetőségek iránt, akkor ajánljuk figyelmébe az Aegon Feltörekvő Európa Kötvény Alapot.