Szatmáry Zsombor, VIG Alapkezelő
Megjegyzés a nyitóképhez: Nogales/Arizona, USA és Nogales/Mexikó. A kerítéssel elválaszott város amerikai oldalán 30000 USD az egy főre eső GDP, míg a mexikói oldalon 14000 USD.
Daron Acemoglu, Simon Johnson és James A. Robinson kapták meg a 2024-es közgazdasági Nobel díjat – ezt október 14-én jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. A Nobel-bizottság indoklása szerint a három közgazdász a társadalmi intézmények szerepének és azok jólétre gyakorolt hatásának vizsgálatáért nyerte el az elismerést.
„A gyenge jogállamisággal és a lakosságot kizsákmányoló intézményekkel rendelkező társadalmak nem tudnak növekedést vagy jobb irányba mutató változásokat elérni. A díjazottak kutatásai segítenek megérteni, hogy miért” – indokolta a döntését a Nobel-bizottság Stockholmban. A díjazottak kutatásainak nagy része könyv formájában is megjelent. Acemoglu és Robinson közérthető formában tárta a nyilvánosság elé gondolatait a “Miért buknak el nemzetek? – A hatalom, a jólét és a szegénység eredete” című könyvükben. A könyv részletesen, kutatásokkal alátámasztva mutatja be, hogy miért is fontosak az intézmények, milyenek legyenek azok az intézmények, és milyen legyen az a jogi rendszer, amiben az intézmények optimálisan működnek. Néhány pontban összefoglalom a fontosabb pontokat a könyvből:
- Az intézmények fontossága: a könyv hangsúlyozza, hogy egy ország politikai és gazdasági intézményeinek minősége a siker vagy kudarc legmeghatározóbb tényezője. Az egyenlő hozzáférést és lehetőségeket biztosító intézmények („inclusive institutions”) egyenlő esélyeket biztosítanak az állampolgároknak, vállalatoknak és védelmet nyújtanak a tulajdonjogoknak, jólétet eredményeznek, míg az olyan kizsákmányoló intézmények („extractive institutions”), amelyek a hatalmat és a vagyont kevesek kezében összpontosítják, stagnáláshoz és szegénységhez vezetnek.
- A politikai hatalom szerepe: a politikai hatalom (kormányok) formálja egy nemzet intézményeit. Amikor a hatalom széles körben eloszlik, és ellenőrzések, egyensúlyok érvényesülnek, nagyobb eséllyel alakulnak ki inkluzív intézmények. Ezzel szemben ha a hatalom néhány személy/csoport kezében összpontosul, azok hajlamosak kizsákmányoló intézményeket létrehozni, amelyek saját érdekeiket szolgálják a közösség rovására.
- Az inkluzív gazdasági rendszerek fontossága: az inkluzív gazdasági rendszerekkel rendelkező nemzetek ösztönzik az innovációt, a beruházásokat és a gazdasági tevékenységek széleskörű részvételét, ami tartós gazdasági növekedést eredményez. Ezzel szemben a kizsákmányoló gazdasági rendszerek korlátozzák a lehetőségeket, visszafogják a gazdasági fejlődést, és csupán egy szűk elit javát szolgálják.
- Kritikus fordulópontok: a könyv kiemeli a történelem „kritikus fordulópontjainak” jelentőségét – azokat a jelentős változások vagy válságok idejét, amelyek egy nemzet pályáját alapvetően megváltoztathatják. Az, hogy egy nemzet hogyan reagál ezekre a fordulópontokra, vagy az inkluzív intézmények megerősödéséhez, vagy a kizsákmányoló intézmények megszilárdulásához vezethet.
- A vezetés és a politika szerepe: a vezetők és döntéshozók döntései szintén jelentős szerepet játszanak egy nemzet jövőjének alakításában. A jövőbe tekintő vezetés, amely inkluzív politikát támogat, hozzájárulhat az erős intézmények kiépítéséhez és a gazdasági növekedés elősegítéséhez, míg ennek az ellentétje a kizsákmányoló intézményeket erősítheti és hanyatláshoz vezethet.
- Az intézmények kiemelt szerepet játszanak a fékek és ellensúlyok megközelítés megvalósításában, amely a demokratikus berendezkedés egyik alapelve. A fékek és ellensúlyok rendszere („checks and balances”) biztosítja, hogy a hatalom különböző ágai – a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás – egymást ellenőrzik, így egyik ág se szerezzen túlzott befolyást. Mit is csinál a „fékek és ellensúlyok rendszere”?
- Véd a hatalomkoncentráció ellen: ha egy adott hatalmi ág vagy vezető túl sok befolyást szerez, az a demokrácia alapelveit veszélyeztetheti.
- Függetlenséget biztosít az egyes hatalmi ágaknak: az intézmények közötti egyensúly révén minden hatalmi ág függetlenül működhet a többitől.
- Szerepet játszik a társadalmi igazságosság megőrzésében: azáltal, hogy az intézmények ellenőrzik egymást, biztosítható, hogy a döntések átláthatóak és jogszerűek legyenek, ami növeli a polgárok, vállalatok bizalmát az állami szervek iránt.
Az intézmények megléte és megfelelő működése stabilizáló erőként hat a politikai rendszerben, támogatva a jogállamiságot és a demokratikus értékeket, jelentős szerepet betöltve egy ország jólétének vagy szegénységének meghatározásában.
Mindez hogyan valósult meg a gyakorlatban, az látható a régiónkban is. Ha megnézzük Ukrajna és Lengyelország fejlődését, akkor láthatjuk, hogy mekkora különbség alakulhat ki 2 ország között az intézmények fejlődése és az országban uralkodó jogrend hatására. Lengyelország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz. Vállalta és folyamatosan implementálta a megkívánt intézményi reformokat, létrehozott új intézményeket és kialakította az általánosan érvényes jogrendet az országban. Ukrajna ezzel szemben nem ezen az úton járt, kevésbé figyelt a intézményi keretek kialakítására és a jogrend uralmának megteremtésére.
Az alábbi grafikonon látszik ennek a hatása: 2004-2021 (utóbbi az utolsó háború előtti év) időszakban a lengyel egy főre jutó GDP 95.5%-kal, míg az ukrán csak 23.7%-kal nőtt:
„A blog írásában közreműködő szerzők semmiféle felelősséget nem vállalnak a blogon megjelent írásaik alapján hozott befektetési döntésekért és azok következményeiért, illetve a weboldalon található adatok esetleges hiányosságaiért vagy pontatlanságaiért. A jelen blogon megjelenő írások magánszemélyek szubjektív véleményét tükrözik, nem minősülnek befektetési elemzésnek vagy ajánlásnak.”