2015-ben történelmi mértékkel is extrém alacsony szintre süllyedt Magyarországon a fogyasztói árak változása, de lehet, hogy a folyamatnak vége.
Pénznyomtatás ide vagy oda, nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a világban a kamatok mindössze azért ilyen alacsonyak, mert az infláció is alacsony. Múlt héten volt arról szó, hogy az elemzői várakozások is egyre lejjebb kerülnek, így a kamatemeléssel sem fog senki sietni. Az MNB biztos nem siet, éppen tegnap vágtak 15 pontot, mondván, hogy az infláció ezt lehetővé teszi, az „alacsony infláció tartósan fennmaradhat”. Ez lehet, hogy így is lesz, de azért nem árt figyelni az infláció belső szerkezetére is.
Ezzel kapcsolatban az MNB rendszeresen publikál egy leegyszerűsített pillanatfelvételt, ami kis betekintést enged abba, miért és merre mozog az infláció. Ezek az ún. alapmutatók megszűrik az inflációt bizonyos hatásoktól, például az „indirekt adóktól szűrt maginfláció” azt mutatja, hogy ha a gazdaságpolitika által nem befolyásolt energia- és élelmiszeráraktól megtisztítjuk az indexet, illetve levesszük azokat az áremelkedéseket, amelyek igazából nem áremelések, hanem adóváltozások, akkor mennyivel emelkedtek volna átlagosan az árak.
Számomra még érdekesebb a „keresletérzékeny infláció”, ami azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak az árváltozását méri, amelyek vásárlása konjunktúrafüggő, és ahol az áremelést akkor lehet keresztülnyomni a piacon, ha a vásárlóerő ezt engedi. Ezek jellemzően a tartós fogyasztási cikkek, illetve olyan szolgáltatások, melyek igénybe vétele nem szükséges része a mindennapjainknak (pl. mozijegy). A keresletérzékeny tételek áremelkedése igazából 10 éve alacsony egyszámjegyű szinten van, akkor is ott volt, amikor az MNB a válságot követően 7%-on tartotta a kamatokat.
Érdekes, hogy a 2013-14-es dezinflációban ez a mérték nem csökkent többet, és bár árfeszültségről nem kell beszélni, az biztos, hogy a kereslet elég erős volt ahhoz, hogy ezen körben az árak ne kövessék le a nagy átlagot.
A magyar infláció mutatói
Az is figyelemre méltó, hogy mintha emelkedést látnánk, ami egyébként egybecseng a gazdasági növekedés, illetve a lakossági fogyasztás elmúlt tendenciáival. Egyelőre korai lenne bármilyen inflációs nyomásról beszélni, hiszen ez a tétel még mindig kisebb, mint 2%-os emelkedést produkált egy év alatt, de azért nem árt figyelni. Mivel még mindig nem teljesen világos, hogy az infláció miért lett annyira alacsony szerte a világban az elmúlt években, az sem egyértelmű, hogy mire megy majd fel, ha egyáltalán felmegy. Addig az ember jobb, ha rendszeresen bekukkant az adatok mögé, hátha egyszer talál ott valami sokatmondót. Már csak azért is, mert esetleg az a kamattrendekről is sugall nekünk valamit.
Forrás: MNB
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
