Pörgök tovább ezen a bér-infláció témán annak kapcsán, hogy lehetséges, hogy mégsem lesz majdnem nulla az amerikai kamatszint úgy, mint ahogy annyi más fejlett kötvénypiacon most éppen az. Okoz-e az expanzió olyan bérmozgást, mint régen?
A tegnapi grafikon azt sugallta, hogy a foglalkoztatás és bérszínvonal szempontjából kiemelt jelentőségű amerikai kkv-szektorban (amerikai léptékben kkv, persze) a foglalkoztatási trendek abba az irányba mutatnak, hogy a bérek növekedni fognak. Egészen pontosan az volt az állítás, hogy amennyiben a változók úgy mozognak együtt a jövőben is, mint a múltban, akkor indokolt arra számítani, hogy gyorsul a bérnövekedés. De biztos, hogy úgy fognak együtt mozogni, mint a korábbi évtizedekben?
Erről szól az alábbi ábra, amit egyébként sajnos nem magam találtam ki, hanem egyszer egy volt kollégám osztotta meg velünk, én pedig most reprodukáltam. Minden egyes adatpont egy negyedév, ahol a vízszintes tengelyen a nem pénzügyi vállalatokban ledolgozott munkaórák, a függőlegesen pedig ezen vállalatok termelése szerepelnek, reálértékben, a 2009-es évet véve 100 egységnek. Az XY-grafikonon ábrázolt adatsor valójában egy idősor, amit két részre osztottam a feliratok szerint.
Ledolgozott munkaórák és kibocsátás az USA-ban
A kék négyzetek alkotta adatsor egyszerű és logikus üzenetet hordoz: minél többet dolgozunk, annál többet termelünk, és fordítva, a több termeléshez több munka kell. A munkaórák száma természetesen nem úgy emelkedik ötven év alatt, hogy egyre hosszabb a munkahét, hanem hogy egyre több ember dolgozik, így nő az összmunkaóra. Vannak ugyan kisebb kurflik, ezek a recessziók, illetve az azt követő bummok, amikor elbocsátják a dolgozók egy részét, visszaesik a termelés, majd újra dübörög az amerikai gyorsnaszád/puma.
Na aztán nagyjából 1998-2000 után a sztori teljesen más irányt vesz (szürke kockák): 15 év alatt úgy nőtt a nem pénzügyi privátszektor kibocsátása, hogy tendenciaszerűen nem kellett egyre több és több élőmunkát lekötni hozzá! Ha nem kell ember a növekedéshez, csoda, hogy bérnyomás sincs? Örül mindenki, hogy van munkája!
A „kibocsátás bérnövekedés nélkül” című gazdaságszerkezetnek három fontos következménye van. Egyrészt az alacsony bérfeszültség miatt béroldali inflációs nyomás is minimális. Másrészt a többletkibocsátásból származó árbevétel inkább a tőkén csapódik le profitként, mintsem bérköltségként. A konjunktúra tehát történelmi összehasonlításban aránytalanul növelheti a vállalati profitokat, ami jó a részvénypiacoknak. Harmadrészt ez a egy rohadt igazságtalan helyzet, mert a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények meg nem jutnak előre. Kivétel az igen jól képzett, kreatív és szorgalmas emberek, akik ebben a termelési szerkezetben magas hozzáadott érték előállítására képesek.
Ez az input-output viszont ugyanis az elmúlt évtizedek technológiai forradalmának eredményeképpen alakult ki, ami — első sorban a folyamat első évtizedeiben — a hatékonyságnövekedés következtében igen alacsony infláció melletti gazdasági növekedést tesz lehetővé. Aki tehát nem gazdag, de képzett és szorgalmas, nagyot kaszálhat ebben a helyzetben, amennyiben komoly kontribúciója van a technológia-vezette növekedéshez. Aki „csak” az összeszereléshez ért, az csak a minimumot viszi haza. Így ez az ábra talán legfontosabb makrografikon, amivel megérthetjük a tőkepiacokra és az inflációra ható erők egy részét.
Egyszer egy viszonylag ismert, és relatíve fiatal (erősen baloldali) makroközgazdász arról győzködött, hogy ez azért van így, mert kiszerveztek egy csomó munkát Amerikából Kínába, ez torzítja el az adatot, így az egész nem más, mint vadkapitalista kizsákmányolás, a globalizáció káros mellékhatása. Valóban, statisztikából az egyetemen tanultuk a „standardizálás indexszámítással” című anyagot, ami a sokasági összetétel átlagra vonatkozó hatását fogja meg, de az ebben az esetben nem alkalmazható, mivel nem az átlagos kibocsátásról, hanem a teljes outputról van szó. A bizony valóságban pont az történik, mint amit az ábrán látunk: sajnos nem kell több melós a több termeléshez.
Forrás: FRED, Aegon
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
