Az IMF ún. DOT-statisztikája (Direction Of Trade) szerint a magyar export kb. nyolcvan százaléka az EU-ban talál vevőre (a teljes kivitel negyede éppen Németországban), míg Csehország exportjának 85, Lengyelországénak 80, Szlovákiának szintén 85 százaléka landol a kontinensen. Mivel azonban a vásárlók nem kis része nem végfelhasználó, hanem termelési inputot szerez be Kelet-Európából, a végtermékek pedig valahol máshol találnak gazdára, a régió exportja jobban függ a tengeren túli konjunktúrától, mint az első látásra tűnik. Ezért az IMF a rendelkezésére álló adatokból azt is igyekszik megbecsülni, hogy a beszállítói kapcsolatokon és a termelési láncon keresztül ténylegesen hol veszik meg az egyes országok termékeit. Ebből meglepő különbségek látszanak a visegrádi országok között.
Közvetlen és a termelési láncon keresztüli közvetett tengeren túli exportpiacaink a teljes export arányában
A direkt kereskedelmi kapcsolatok alapján a négy visegrádi ország igen hasonló, az export 80-85 százaléka megy Európába. A termelési lánc végén álló vásárlók szerint azonban igen nagyok a különbségek: Szlovákia exportjának negyede céloz meg Európán kívüli végfelhasználót, a magyar kivitelből viszont 40 százalék talál vevőre a kontinensen kívül, amivel messze a legnagyobb hányadot képviseli a visegrádi országok közül. Ez jó hír, mert annyit jelent, hogy hazánk külpiaci diverzifikációja nagyobb, mint a kollégáké, jóllehet, a mostani, a tengerentúlról induló dekonjunktúra első körben kicsit jobban érint minket, mint a többieket.
Forrás: IMF
