A gazdaság teljesítményét, melyet a hozzáadott értékkel (azaz a GDP-vel) fejezünk ki, több oldalról lehet mérni. Az egyik oldal maga a hozzáadott érték előállítása, termelése, melyet aszerint bontunk meg, hogy az ipar, mezőgazdaság, illetve a szolgáltatások mennyiben járultak hozzá a termeléshez. Nincs termelés, ha nincs a végtermékre kereslet, így a GDP kibocsátását úgy is mérhetjük, mire használjuk az idehaza megtermelt értéket. Erről az oldalról három felhasználási komponens van: fogyasztás, beruházás (ebbe vehetjük a készletek felhalmozását is), valamint az export. Ez a három felhasználási cél mindig nagyobb, mint a termelés, a különbözetet beimportáljuk. Ha a fogyasztás és a beruházás önmagában kevesebb, mint a belföldi termelés, akkor külkereskedelmi többletünk van (tehát az export nagyobb, mint az import), ellenkező esetben pedig deficitünk.
A növekedés szempontjából tehát lényeges, hogy a három keresleti komponens mennyire és milyen megosztásban húzza magával termelést, illetve kis, nyitott gazdaság esetén azt sem szabad elfelejteni, hogy ha nagy, esetleg mesterségesen nagy a belföldi kereslet, akkor az nem feltétlenül generál belföldi termelést is, hiszen a többletkereslet egy részét importálhatjuk is, rontva a külkereskedelmi mérleget.
A lakosság fogyasztása már évek óta elmarad a GDP egészének növekedésétől, ezt mutatja az alábbi ábra.
A lakossági fogyasztás és a GDP évenkénti változása reálértéken
Látványosabb, ha nem az éves növekedési ütemeket nézzük, hanem azt, hogy mondjuk az elmúlt 10 évben összesen 100-ról mennyire jutott a GDP, és mennyire a lakossági fogyasztás. Annak ellenére, hogy ez utóbbi az elmúlt két évben növekedett, reálértéken még mindig nem éri el a 2005-ös mértéket, miközben a bruttó hazai össztermék egy egyébként nem túl acélos 11 százalékos (azaz évente 1 százalék körüli) növekedést tudott felmutatni.
A lakossági fogyasztás és a GDP alakulása reálértéken, 2005. első negyedév = 100
A bázis megválasztása persze önkényes, mindig lehet találni olyan időszakot, amikor alacsonyabb, vagy akár magasabb a kívánt érték. A lakossági fogyasztás nyomott voltát jobban mutatja, ha azt nézzük, hogy 100 egység GDP-ből mennyit fogyasztunk el. Ezen a grafikon jól látszik a 2000-es évek első felének fogyasztási mámora, az azt követő korrekció, valamint az, hogy most visszatekintésben relatíve tényleg igen alacsony a lakosság fogyasztása.
A lakossági fogyasztás aránya a GDP-ből 1995. óta
A Bokros-csomag ma már gazdaságtörténet, de a lakossági fogyasztást ért akkori korrekció elbújhat a válság utánitól. Ma 100 egység GDP-ből alig fogyasztunk el 59 forintot, pedig ez a csúcson több mint 68 forint volt. Azt persze nem sírjuk vissza, de mondhatjuk, hogy innen tényleg van mit növekedni.
A lakossági megtakarítások is emelkednek, ami alapján az is gyanítható, hogy ha szelektíven is, de a társadalomban képződnek források, amelyek a fogyasztás növekedését elősegítik: a lakosság évente a bruttó hazai össztermék 7 százalékának megfelelő megtakarítást képez, amire igen régen nem volt példa. Ami azonban ezzel kapcsolatban nem látszik, az az, hogy mennyire egyenlőtlen a jövedelmek, és az ebből képződő megtakarítások eloszlása. Magas jövedelmű (és megtakarítás-állományú) családok esetén ugyanis, ahol eleve annyit fogyasztanak, amennyit akarnak, nem várható, hogy a megtakarításokból újabb vásárlások lesznek, jobb lenne, ha az alacsonyabb jövedelműeknél is látnánk ilyen kedvező tendenciákat.
A lakosság folyó pénzügyi megtakarításai a GDP százalékában
A megtakarítási szám persze csalóka, mert ez a megtakarítások, hitelfelvételek és a hitel-visszafizetések nettó összege, ami folytonos hiteltörlesztések mellett is pozitív értéket mutat, mikor ténylegesen nem lesz több pénz a háztartás számláján. Azt is érdemes kiemelni, hogy az ország igen kedvező külső egyensúlya (a külkereskedelmi áruforgalmi egyenleg 7 százalék feletti többletet mutat, a folyó fizetési mérleg többlet 4 százalékra rúg) mögött részben éppen a nyomott lakossági fogyasztás áll. Ennek relatív élénkülése valószínűleg a külső egyensúlyt is rontaná, de ilyen induló szintekről ez nem akkora gáz.
Összességében tehát a lakossági fogyasztás GDP-t meghaladó növekedésére számítani van okunk, de azt előre nem lehet megmondani, hogy ez milyen mértékű lesz, mennyire segíti a haza termelés növekedését, és mennyire csapódik le magasabb importban, azaz a külső egyensúly romlásában.
Forrás: KSH, MNB, Aegon
