Demográfiai adatokat túrtam a minap, és nem meglepő módon, nem lettem tőle boldogabb. Persze tudjuk, hogy a demográfiai kilátásaink nem fényesek, de azért nem jó ezt így direktben az arcunkba kapni. És most bele is tolom az arcotokba.
Az ENSZ-nek van erre vonatkozó nemzetközi referenciául szolgáló előrejelzése majdnem 100 évre. Mondhatjuk, hogy 100 évre ki lát előre, és amúgy meg hol érdekel engem, mi lesz száz év múlva, és ebben van is igazság. De a demográfiai folyamatok lassan változnak, és bizonyos mutatók évtizedekkel előre fixálódnak, így 20-30 éves távon viszonylag megbízható előrejelzéseket kapunk, amelyek ha nem is pontos numerikus értékükben, de tendenciájukban teljesülnek. Például az, hogy 20 év múlva mekkora lesz a munkaképes korú lakosság nagysága, az adódik abból, hogy az most mekkora, illetve milyen a koreloszlása, valamint abból, hogy most mennyi gyermek és fiatalkorú van az alsó korcsoportokban. Ebbe a migráció kavarhat csak be, ami viszont külön elemzést igényel.
A következő ábrán a „munkaképes korúnak” tekintett 15-64 éves korú lakosság nagyságának múltbeli és várható változását mutatja három változatban. Az elkövetkező 10 évben ez a széles, gazdasági növekedés szempontjából potenciálisan produktívnak tekinthető korcsoport évente átlagosan 0,7%-kal fog csökkenni. Ez nem tűnik soknak, de ha azt nézzük, hogy évi 2 százalékos GDP-növekedéshez az egy munkaképes korú lakosra vetítve már 2,7%-kal kell növelni bruttó hazai összterméket, ami egyben azt is jelenti, hogy 10 év alatt egy munkaképes korú lakosnak majdnem 30 százalékkal többet kellene termelnie, mint most, akkor az már elgondolkodtató.
A munkaképes korú lakosság éves növekedése százalékban
Az igaz, hogy a munkaképes korúak között jelentős azoknak a száma, akik nem dolgoznak és a munkaerőpiacra be lehetne őket vonni, de az elmúlt 25 év tapasztalata azt mutatja, hogy ez nem olyan egyszerű. Ráadásul sok évtizedes távlatban azzal is kell számolni, hogy a munkaképes korúak között egyre nagyobb lesz az átlagosnál alacsonyabb iskolázottságú, illetve munkaerőpiaci aktivitással rendelkező roma lakosság aránya, így a helyzet még elgondolkodtatóbb. (Aki most itt elkezdene rasszistázni, az inkább gondolkodjon, mielőtt óbégatna. Ez tényleg komoly konjunkturális ügy, nem csak „szimpla” társadalmi probléma. A múltkor egyébként egy kedves olvasó a Facebookon már lerasszistázott az oktatási bejegyzésem miatt, ezért szólok már most.)
Végezetül arra is gondoljunk, hogy ha kevés a gyerek most, és ezért kevés lesz a munkaképes korú 30 év múlva, viszont 80 évig fogunk élni, akkor kevesebb embernek kell minket nyuggerként eltartania. A teljes függőségi ráta (a 100 munkaképes korú lakosra jutó gyermekek és idősek száma) most 46, viszont úgy néz ki, hogy meredeken emelkedik minden variánsban. Mire egy most 35 éves 2045 körül nyugdíjba megy, akkor 100 db 15-64 éves korúra már nem 46 db eltartott esik, mint most, hanem 65, sőt, esetleg 68. Irány tehát gyereket csinálni!
100 munkaképes korú lakosra jutó eltartottak (gyermekek és idősek) száma
A képek forrása az ENSZ, illetve saját számítások.
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, egyszerűen csak egy tény a sok közül.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
