Az igen hosszú távú növekedési trendeket alapvetően három dolog határozza meg: a demográfia, a technológia és a társadalom által működtetett intézményrendszer. Maradjunk az elsőnél, mely igen jelentős, tulajdonképpen megismételhetetlen faktor volt az elmúlt évszázad növekedésében. Sok tényezőnek köszönhető az a népességrobbanás, amit az emberiség a huszadik században tapasztalt, és ennek lecsengése növekedési következményekkel is jár.
A következő ábra a termelés szempontjából fontos munkaképes korú lakosság változását mutatja 1950-től mostanáig, valamint az erre adott, referenciának tekintett ENSZ-becslést (szürke háttér) 2100-ig. Első blikkre persze mondhatjuk, hogy ez vicc, 80 évre ki lát előre, de a demográfiai folyamatok igen „ragadósak”, a jelen sok mindent kódol az elkövetkező 30-40 évre, a trendeket pedig egymást átfedve elég hosszú ideig tovább lehet vezetni. A várható élettartam például megmondja, hogy a mostani nyugdíjas korosztályokkal meddig lehet számolni, az aktívak koreloszlásából kijön, hogy 20-30 év múlva mennyien lesznek nyugdíjban, a gyerekek pedig 20 év múlva a munkaképesek nagyságát adják azokkal együtt, akik most fiatal munkavállalók, akkor viszont már a nyugdíjra készülő, de még aktív népesség táborát erősítik.
A világ munkaképes korú népességének éves növekedése (%) 1950 és 2100 között
A fejlődő-feltörekvő országok potenciálját mutatja a sokáig 2 százalékos, illetve afeletti növekedés, amit a hidegháború után megfejelt a globális termelési láncba való bekapcsolódás. (Az ábra az ENSZ szerint legkevésbé fejlett országok nélkül mutatja a feltörekvő országok munkaképes korú lakosságának változását.) A 21. században viszont már nincs 2 százalék, sőt, mára a feltörekvők ott tartanak, mint a fejlett országok negyven éve. A jelent illetően kevéssé számít, hogy 2050-re ez a változás sem lesz pozitív, de az látszik, hogy a demográfiai potenciál már most rohamosan csökken. Ugyanezt látjuk úgy is, hogy nem a növekedési ütemet, hanem magukat mennyiségeket nézzük.
A munkaképes korú népesség nagysága milliárd főben
Azt, hogy a fejlődő országokban többen vannak, mint a fejlettekben, eddig is tudtuk, de azt látni, hogy nem elég, hogy kiszervezik oda a termelést, ami meglöki a konjunktúrát, de huszonöt év alatt még pluszban másfél milliárd embert oda tudnak tenni a gyárakba, nem semmi. Az ábra viszont azt is mutatja, hogy már az elkövetkező öt év sem lesz olyan, mint a megelőző öt, nem beszélve a tíz-tizenöt éves horizontról.
A munkaképes korú lakosság stagnálása, illetve csökkenése természetesen nem állítja meg a növekedést. A technológia fejlődése, mint az Japán esetében láthattuk, megfelelő feltételek mellett tudja kezelni azt, hogy a teljes népesség ne éljen rosszabbul akkor sem, ha kevesebb ember tud dolgozni. Arra viszont, hogy a konjunktúra 2020-ban is olyan legyen, mint 2005-ben volt, feltehetően nem képes.
Forrás: ENSZ
