Csak egy pár grafikon. Annyi, hogy elhangzik sokszor, a nyersanyagok ára csak az erősödő dollár miatt változik. Nos, a dollár a tavalyi mélypontjához képest az euróval szemben 25%-ot, a fonttal szemben 12%-ot, nomináleffektív árfolyamban pedig 20%-ot erősödött. Ezt kell összevetni a lenti változásokkal.
2012-ben csinált egy alacsonyabb csúcsot, és 2013. eleje óta esik. Árszintben 2010-ben járunk. Ez az egyetlen eszköz ebben a csoportban, mi euróban ugyanott van, mint 2014. nyarán. Az ezüst (nem raktam be az ábrát) sem esett túl sokat euróban, most a kétéves sávja alján kóricál.
2009-ben jár az eszköz, tavaly nyár óta majdnem 40%-ot esett. A devizás összehasonlításnál azt sem szabad elfelejteni, hogy a dollárban árazódó végtermék iparában a költségek is dolláralapúak, ami megkérdőjelezi, hogy vajon mennyire érdemes bármilyen más devizában nézni az eszköz árát. De mindegy, minden értelmes devizában sokéves mélyponton van.
2009-es árszínvonal, másfél év alatt 35%-os taknyolás.
2008-2009. és 68%-os csökkenés. Ez valszeg csak venezuelai bolivarban nem esett (ami egyébként a párhuzamos („fekete”) piacon 1%-át sem éri a hivatalos árfolyamnak). A Brent nagyjából ugyanez.
2008. mélypontján járunk dollárban, nem sokkal távolabb euróban. A piac lassan elkezdi árazni a nyersanyagszektor több szereplőjének a csődjét, ami minden bizonnyal be is fog következni, és ami nélkül nem is lehet olyan kínálatcsökkenés, ami helyrehozná a piacon az egyensúlyt.
Ha nem jön valami váratlan rally, akkor a mélyben zárjuk az évet, ami mellett nehéz elképzelni, hogy 2016-ban a legtöbb eszközben ne mennénk legalább átmenetileg még lejjebb. Kérdés, hogy ezt, és ez ezzel járó csődeseményeket a részvénypiacok hogyan tudják majd jelentős korrekció nélkül elviselni. Minden bizonnyal sehogy.
Forrás: Bloomberg