Apu, még tart a válság?
Bár a nagy ijedtség már elmúlt, úgy tűnik, hogy még tart. Ha nem is ugyanazok az okok, lényegében a mostani események is egyfajta következményei a hét évvel ezelőtt kezdődött válságnak. Amikor nyáron a nagyiéknál voltunk, meséltem neked, hogyan kezdődött, emlékszel? 2008 őszén nagyon megijedtek az amerikai vezetők, mert egymás után mentek csődbe a nagy bankjaik és biztosítóik. Addig a legtöbben azt hitték róluk, hogy ők a legerősebbek, aztán kiderült, hogy ez nem igaz. Ettől az egész világon úgy megijedtek a bankok, a biztosítók, és mindenki, aki a pénzügyi világban van, hogy nem adtak egymásnak hiteleket, a tőzsdékről menekültek a befektetők, eladták amijük volt, emiatt pedig óriásit estek a részvényárfolyamok.
Erre emlékszem, de az miért is volt?
Az akkori válságot úgy hívták, hogy másodlagos jelzálogpiaci válság. Ne ijedj meg, nem olyan bonyolult. Az volt a lényege, hogy az Egyesült Államokban, és egyébként szerte a világban hosszú évekig többet költöttek az emberek, mint amennyi pénzük volt, ehhez pedig hiteleket vettek fel. Amerikában volt egy olyan lehetőség, hogy az is kapott hitelt lakásra, akinél félő volt, hogy nem tudja majd fizetni a részleteket. Őket külön kategóriába sorolták, és „nem elsőrendűnek” (subprime) nevezték, később ezért lett a válság hivatalos neve „subprime crisis”. A nagy pénzintézetek persze abban voltak érdekeltek, hogy egymással versengve minél több hitelt adjanak. Ez még nem is lett volna baj, de a hitelekről szóló úgynevezett jelzáloglevelekkel elkezdtek kereskedni, ez sajátosan amerikai jelenség volt. Az okosabbak már évekkel 2008 előtt szóltak, hogy ebből baj lesz, és az is lett. Mire a válság kirobbant, a bankok kincsestárai telis tele voltak ezekkel a rossz értékpapírokkal. Aztán jött a dominóeffektus, ez pedig abból állt, hogy a sok rossz adós nem tudott fizetni, ezért el kellett adni a lakását, házát. Emiatt egyre több lett az eladó lakás, ami miatt elkezdtek esni az árak. Igen ám, de ezeknek a hitelpapíroknak a fedezete éppen a lakás volt, így azok értéke is meredeken esni kezdett. 2008 őszére aztán már nem tudták a bankárok, hogy kinél mennyi ilyen levél van a kincstárban, majd amikor emiatt az amerikai bankok sorra kezdtek becsődölni, tényleg elszabadult a pokol. Az amerikai állam és az ottani jegybank a Fed hatalmas erővel mentette a bankokat, biztosítókat, sőt még az autógyárakat is. Példátlan intézkedéseket hoztak, ebből a legfontosabb az volt, hogy a jegybank, a Fed hosszú éveken keresztül, egészen tavaly őszig szó szerint pénzt nyomtatott, így igyekezett pótolni a piacokon elsüllyedt dollármilliárdokat.
A Jenci bácsi azt mondta, hogy a hitelminősítők hibája volt.
Ők is benne voltak, mégpedig nem is kicsit. Ezeket a rossz adósságokat ugyanis jónak minősítették még a válság kitörése előtt is. De nem csak ők hibáztak. Az egész pénzügyi szabályozórendszer hibás volt, sem azelőtt, sem azóta nem hoztak meg olyan fontos törvényeket, amik megakadályozták volna a mértéktelen kereskedést. Végül is ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a válságot az emberi gyarlóság és mohóság okozta. Pont mint Jenci bátyád rosszullétét a szülinapi bográcsozáskor a nagyiéknál.
És az igaz, hogy a válság 2001 szeptember 11. következménye?
Ez így túl egyszerű lenne, de tény, hogy szoros az összefüggés. Az amerikaiak azelőtt is hatalmas hiteleket vettek fel, de a terrortámadások után a vezetés valóban nagyot lazított a pénzügyi szigoron és az alapkamatot is jelentősen csökkentették, amivel még könnyebbé vált a hitelfelvétel. Szóval bizonyos értelemben valóban a következménye, főleg ha hozzátesszük azt is, hogy az amerikai állam azok után nagyon sok pénzt költött háborúkra és elmulasztott más beruházásokat és törvényeket.
Akkor ennek az amerikai hitelválságnak vége van?
Ezt még nem mondhatjuk, bár az amerikai gazdaság kijött a sokkos állapotból. Az ingatlanárak már emelkednek, csak sajnos közben elkezdtek megint emelkedni a hitelkamatok is, és ezek még tovább emelkednek majd, ha a Fed nevű jegybankjuk kamatot emel. Szóval újra bajba kerülhet az ingatlanpiacuk, de most éppen nem ez a legnagyobb bajuk, hanem az, hogy egyre több amerikainak van munkája, csökken a munkanélküliség, tehát egyre többet tudnak vásárolni. Ez pedig növeli az árakat, ami inflációt okoz. A Fednek pedig éppen az infláció a legnagyobb ellensége, ezért emelnie kéne a kamatot, hogy egy kicsit nehezebb legyen olcsó pénzhez jutni. Ezt viszont egyelőre nem tudta elkezdeni, mert közben a világ több nagy országában is gondban van a gazdaság. A legjobban Kínától tartanak.
Miért, mi a baj Kínával?
Kínával az a legnagyobb baj, hogy nem tudjuk mi a legnagyobb baj. Csak azt tudjuk, hogy baj van. Ott ugyanis kommunizmus van, és a kínai gazdaságról az ország vezetése sok évig nem mondott igazat a külföldnek. Azt mondták, hogy nagyon erősek, mégis gyengén tartották a devizájukat mesterségesen, így a kínai árucikkek olcsók voltak, és az egész világ azokat vette a drágább hazai termékek helyett. Így szűnt meg például a magyar textilipar, de másoknál is nagy károkat okoztak az olcsó kínai cuccok. Szóval mindenki Kínától vásárolt, emiatt ott rengetegen és rengeteget dolgoztak a feldolgozóiparban. Közben ők odahaza is építkeztek, hatalmas épületeket, városokat, autópályákat építettek. Az egész világ a csodájára járt Kínának. Ráadásul abból a töménytelen sok pénzből, amit kerestek, sokat költöttek arra, hogy kölcsönadjanak a válságba került országoknak úgy, hogy állampapírokat vettek tőlük. Így például Amerikától is. Aztán az elmúlt években egyre jobban látszott, hogy nem is olyan erős a gazdaságuk, az autópályáikat és a felhőkarcolókat nem használják ki, egyre kevesebbet építkeztek, aztán a világgazdaság lassulása miatt egyre kevesebbet is tudtak eladni a termékeikből. Az igazi pánik a nyár végén kezdődött, amikor váratlanul gyengítették a devizájukat, a jüant, pedig mindenki erősítést várt. Ezzel ugyanis az ország vezetése nem hivatalosan elismerte, hogy bajban vannak, esik a feldolgozóiparuk, és rendkívüli intézkedéseket kell hozniuk azért, hogy továbbra is tőlük vegyünk kéménybélést, DVD-lejátszót, és vasúti síneket.
Ezt egy kicsit nem értem, mondj egy példát arra, mit okoz, ha Kína lassul?
Jó. Például Kína a világ legnagyobb nyersanyag felhasználója. Ők veszik és dolgozzák fel a legtöbb vasat, rezet, gyapotot és mindenféle alapanyagot, amiből felhőkarcolók, repülők, számítógépek vagy akár plüssmajmok készülnek. Ők is sok fémet bányásznak, de olyan sokat használnak fel, hogy venniük kell. A legtöbb nyersanyagot Ausztráliából szállítják oda hatalmas hajókkal, ott ugyanis rengeteg bánya van, és a legnagyobb bányavállalatok is ausztrálok. Tegyük fel, hogy a csökkenő kereslet miatt bezárnak több olyan kínai gyárat, amikben acélelemeket gyártanak hidakhoz, és házakhoz. Az itt dolgozók elveszítik a munkájukat, ezek a gyárak pedig már nem rendelnek többet Ausztráliából. Így az ottani bányának sem kell már olyan sokat szállítania, ezért ott is elküldenek bányászokat, a bányavállalat pénzügyi bajba kerül, visszafogja a költségvetését, és elhalasztja a beruházásait, például egy tervezett mérnökiskola felépítését. Akik ebben az ausztrál bányászvárosban munka nélkül maradnak, segélyt kapnak, amiből már nem tudnak annyit vásárolni, mint előtte. Ezért bajba kerülnek a helyi boltosok is, hiszen csökken a profitjuk. A munkanélküliség nő, ami az államkincstárt terheli, hiszen ők fizetik a segélyeket és az átképzéseket. Közben nemcsak a bányászokat bocsájtják el, hanem az a hajótársaság is leépít, ami szállította az acélt a kínaiaknak, mert mondjuk tíz hajó helyett elég csak öttel dolgozniuk. Ezért elküldik a hajóskapitányt, aki mérgében összeverekszik a kikötőben a munkanélküli bányászokkal. Ez egy nagyon leegyszerűsített példa, de bizony ilyen történetek nagyszámú és bonyolult szövevénye a válság. Kínával ráadásul szinte minden ország kapcsolatban áll, így a példám annyira nem is túlzó.
És minket itt Európában ez hogyan érint? Jenci bácsi valami ekábét szokott szidni.
Jenci bácsi mindenkit szid, főleg ha iszik. De abban igaza van, hogy az EKB, az Európai Központi Bank nem állt a válságban a helyzet magaslatán. A válság kirobbanása után sok évig megelégedtek azzal, hogy a többi nagy jegybank, a Fed, a brit jegybank és a japán pénzt nyomtat és hatalmas erővel foltozza a repedéseket. Eközben az európai döntéshozók a megszorításokat erőltették, amik önmagukban is lassították az országokat. Nem adtak plusz pénzt a bankoknak, ahogy az amerikaiak. Szinte mindenhol nagyra nőtt a munkanélküliség, és egyre halmozódott az adósság. Mindenki eladósodott. Az államok, az önkormányzatok, a cégek és a családok. Az amerikai hitelválság után így beköszöntött az európai adósságválság. Ez különösen pár éve volt látványos, amikor olyan nagy országokban kezdett befagyni a hitelezés, mint Spanyolország és Olaszország. Na, ezt már az EKB sem nézte tétlenül és megígérte, hogy ő is vásárol állampapírokat ezektől az országoktól, ha azok betartják a szigorú pénzügyi törvényeket. Bár nagy vásárlásokat eddig nem hajtottak végre, az ígéret és pár kötvényvásárlási akció egyelőre elég volt, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Sajnos ennek ellenére az EU gazdaságai egyre lassulnak, és nagyon magas lett a munkanélküliség. Ráadásul az európai vállalatok nem a kötvénypiacokról szerzik a hitelt, ahogy az amerikaiak, hanem a bankoktól, a hitelezés pedig még mindig nehézkes és drága. Szóval ez az európai válság ismét fenyegető lehet bármikor, főleg ha megint kitör a pánik a kötvénypiacokon.
Mik azok a kötvénypiacok?
Olyan, mint a részvénytőzsde, csak itt nem részvényeket, hanem kötvényeket adnak-vesznek, azaz nem résztulajdont, hanem adósságot. Főleg országok adósságait, ezek az úgynevezett állampapírok, de vállalatokét is, ezek a vállalati kötvények. Ha valaki kötvényt vesz, az azt jelenti, hogy kölcsönt ad annak, aki a kötvényt kibocsájtotta. A kötvény határozott időtávra szól és fix kamatot fizet. Ha valakiről úgy gondolják, hogy rossz adós, akkor olcsón kell adja a kötvényeit, és magasabb hozamot kell fizessen, míg ha valaki jó adós (ilyen például Németország), akkor drágább maga a papír és alacsonyabb a hozam is. Miután az árak és a hozamok is naponta, sőt percenként változnak, a kötvénypiac mozgása még a részvénypiacénál is jobban mutatja, hogy milyen a hangulat a befektetők között, milyen a világgazdaság helyzete, sőt még a jegybankok, így a Magyar Nemzeti Bank is a kötvénypiac mozgásából dönti el, hogy kell-e kamatot emelni.
A Magyar Nemzeti Bank jól kezelte a válságot?
Hát, ezt inkább kérdezd meg a Jenci bácsitól…
/folytatjuk…/
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
