Egyszer írtam a magyar inflációs történetről, most jöjjön a globális!
Az IMF publikál adatot erre, havi bontásban, de esetleges rendszerességgel. Látható, hogy az elmúlt majdnem ötven évhez képest relatíve alacsony inflációs környezetben élünk. A 70-es évek közepétől először az olajárrobbanás okozott inflációs nyomást, majd a 90-es években a pénzügyi válságok nyomán szállt el itt-ott az árindex.(Brazíliában például 1990. áprilisában 6821%-os volt az infláció…)
A globális infláció 1969 óta
Látványosabb, ha nem az inflációs rátát, azaz az árak éves változását, hanem az árszint nagyságát lekövető indexet nézzük. (Valójában ez az ún. láncindex a fogyasztói árindex, de ennek havi vagy éves változását is egyszerűsítéssel fogyasztói árindexnek szokták hívni. Felesleges módszertani okoskodás lenne ennek a helyességéről vagy helytelenségéről most vitázni.) A láncindex az árak szintjét mutatja, és a hosszú távú grafikonon jól látszik az 1994. körül bekövetkezett rezsimváltás: előtte éves átlagban 15%-kal nőttek az árak szerte a világban, míg ezt követően 4,5%-ra sem rúgott az árváltozás üteme. Látszik tehát, hogy a gazdasági ciklusoktól függetlenül 20 éve máshogy reagál a világgazdaság az őt ért különböző pozitív és negatív sokkokra, mint annak előtte, legalábbis ami az árakon keresztüli alkalmazkodást illeti.
A globális fogyasztói árak szintje 1968 óta
Az ábra függőleges tengelye logaritmikus, ami linearizálja a százalékosan többé-kevésbé fix változások hatását, mint erről itt már volt szó.
A teljesség kedvéért: az IMF statisztikája szerint a globális infláció januárban 2,5%, márciusban 2,6% volt. Ez a 2009-es válságban mért minimum kivételével a legalacsonyabb érték az index 45 éves történetében. Nem véletlenül alacsonyak tehát a kamatok mindenhol.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
