Ma tartja kamatdöntő ülését az Európai Központi Bank. Az elemzők nagy izgalomra nem számítanak, a várakozások szerint az alapkamatot és a kamatfolyosó nagyságát is változatlanul fogják hagyni az európai jegybankárok.
A várakozások mögött azonban némi meghasonulást lehet látni. Az elemzők régóta hangoztatják, hogy a vártnál lassabb gazdasági növekedés és a deflációs rém (márciusban a fogyasztói árindex éves változása 0,5% volt a várt 0,6%-kal szemben és a februári 0,7%-os érték után) árnyékában mindenképpen megnyugtató lenne, ha a lazítás irányába tenne lépés(eke)t az EKB. Valami ugyanis nincs rendben a jelenlegi monetáris csatornával. Hogy pontosan mi, abban az alábbi ábra segít:
Forrás: Bloomberg
Az ábra szerint 2008 előtt a jegybankpénz (M0) és a tágabb értelembe vett készpénz (M3) magas korrelációt mutatott. Azonban 2008 után hiába járatta hol közepes, hol pedig magas üzemi hőmérsékleten a pénznyomdát (M0) az EKB, ez nem került be a gazdaság vérkeringésébe (M3) , nem került hitelezésre (a teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a 2012-ben elindított LTRO célja a perifériás országok áttételes refinanszírozása volt, kevésbé a hitelezés beindítása). A konklúzió az lehet, hogy egy újabb adag likviditásbővítés nem hatna a hitelezésre, nem pörgetné fel az inflációt. A kereskedelmi bankok ma ugyanis egy likviditási csapdában ülnek: a jelenlegi környezetben inkább tartják jegybanki betétben az ingyenpénzt, minthogy kihiteleznék a magánszektornak.
Sok közgazdász szerint a leghatékonyabb lépés az egynapos betéti ráta negatív tartományba történő csökkentése lenne, így nagyobb eséllyel indulna be a hitelezés és a deflációs félelem is csökkenhetne.
A fenti eszköz már régóta a terítéken van, az EKB azonban eddig kerülte ezt a megoldást. Vajon a mostani alkalommal is inkább a status quo mellett dönt a jegybank, némi savanyú szájízt hagyva ezzel a befektetőknél vagy esetleg meglépi, amit mindenki már régen vár?
