A január közepén 13 éves mélypontot elérő olajár már arra kényszerítette az IMF-et is, hogy megvizsgálja, milyen rendszerszintű hatása lehet az energiacégek piacán esetlegesen bekövetkező csődhullámnak és, hogy milyen eszközökkel tudják ennek bekövetkezését megelőzni. Azonban nem csak az IMF reagál proaktívan, de azon országok is segítségért fordulnak a nemzetközi szervezetekhez, akik egyre kiszolgáltatottabbak. A múlt héten Azerbajdzsán fordult a Világbankhoz és az IMF-hez egy 4 milliárd dolláros segélycsomagot kérve, míg Nigéria szintén a Világbank és egyéb hitelintézetek segítségét kérte, hogy betömjék a 2016-ban várhatóan mintegy 15 milliárd dollárra rúgó költségvetési hiányukat (az IMF-et eddig „elkerülték”).
Az két ország példáján röviden érdemes áttekinteni, hogy most milyen folyamatok mennek végbe az olajexportáló országokban.
Forrás: IMF, Bloomberg, Aegon Alapkezelő
Ugyan a GDP- és inflációs adatokban látványos romlás egyelőre nem látszik, a GDP adatok azonban jelentősen elmaradnak a válság előtti szinttől és az IMF előrejelzése szerint az alacsony olajár miatt nem számíthatnak az országok gyors visszapattanásra (Azerbajdzsában 2006-tól léptek életbe az olajszállításra vonatkozó szerződések, ezért az óriási megugrás a GDP-ben)
A komoly bevételkiesés természetesen azonnal rontja a külső egyensúlyi mutatókat. A két ország esetében a folyó fizetési mérlegadatokban az előrejelzések alapján (tényadatot még nem publikáltak 2015-re) drámai romlás következhet be (Nigéria először lehet mínuszos, míg az Azerbajdzsán esetében 13 százalékpontra is rúghat a csökkenés mértéke 2015-ben). Ez ellen úgy védekezhet egy ország, hogy leértékeli a devizáját, így a saját fizetőeszközében számolva a bevételek nem, vagy nem olyan rohamosan csökkennek, mint ahogy az olaj árában bekövetkezett az esés. Így tett Azerbajdzsán, aki 2013 év végi szintekhez képest mintegy 100%-kal értékelte le a devizáját. Nigéria viszont nem lépett erre az útra, a naira csupán 23%-kal ér kevesebbet a 2013-as decemberi szintekhez képest (közben az olaj 100 dollárról 30 dollárra csökkent). Természetesen, amelyik ország a leértékelés útjára lép, annak az inflációval is számolnia kell, mint lehetséges következmény, Nigéria pedig ezt el szeretné kerülni. A leértékelés helyett a nigériai jegybank csökkentette a külföldi devizához való hozzáférést és importkorlátozást vezetett be, azonban egyelőre ez nem tűnik elégségesnek és több elemző mellett az IMF is a fizetőeszköz leértékelésére buzdítja a jegybankot (a nairával a feketepiacon a jelenlegi hivatalos árfolyamhoz képest 50%-kal alacsonyabb áron kereskednek).
Mindkét ország alacsony eladósodottsággal rendelkezik, az azeri államadósság 20,6%, a nigériai államadósság pedig 10,5% és ezek az alacsony arányok alapvetően az olajexportból élő országokra általánosan érvényesek. Így egy átmeneti – akár magasabb – költségvetési hiányra és ezzel az adósságszintek növekedésére bőven van tér, viszont ez nem azt jelenti, hogy korlátlanul el lehet engedni a büdzsét (a nigériai 2016-os költségvetésben a bevételek mintegy 20% származik már csak olajexportból, míg 2015-ben ez az arány 70% volt).
Azonban rövid távon esetleges csődtől vagy csődhullámtól félni túlzás (a latin-amerikai országoktól tekintsünk el) és az a tény, hogy az említett országok a pénzügyi intézményekhez fordultak finanszírozásért, talán inkább prevenció, mint tűzoltás, főleg, ha a szuverén olajalapokat is figyelembe vesszük. Ugyan Nigéria ebben a formában jelentős megtakarításokkal egyelőre nem rendelkezik (az olajalap mintegy 1 milliárd dollár nagyságú, ami az ország 2014-es GDP-jének mintegy 0,17%-a), de Azerbajdzsán jelentős megtakarításokkal büszkélkedhet (a legfrissebb adatok alapján az azeri alap közel 35 milliárd dollárra rúg, az ország 2014-ben megtermelt GDP-je 75,2 milliárd dollár volt).
