A szokásos szektorbontás helyett most a részvények árfolyam-érzékenysége szerinti részvénybontást nézzük. Az alábbi ábra az S&P500 mellett az index mozgására legérzékenyebb száz részvénybe fektető stratégia alakulását, valamint a legkevésbé érzékeny száz részvény megtérülését mutatja. Mindhárom esetben ún. teljes megtérülésű, azaz total return indexet látunk, amely a részvények felértékelődése mellett tartalmazza a részvényekbe visszaforgatott osztalékok hatását is. Ha tehát képzeletbeli számlánkon osztalékfizetésből származó készpénz jelenik meg, azt ismét részvénybe fektetjük.
Az S&P500 részvénykosarának, valamint a leginkább és a legkevésbé érzékeny 100 részvényből álló részvénykosár teljesítménye 2012. elejétől
Látszik, egészen a tavaly év közepéig a kockázatosabb részvények hajtották a rallyt, amelyek azonban igen érzékenyen reagáltak a kockázattűrő képesség csökkenésére. Ebben nincs is semmi meglepő. Annál érdekesebb viszont, hogy az idei új csúcs az elvileg legkevésbé kockázatos részvényeknek köszönhető, a kockázatosak, főleg az árfolyamváltozás ingadozásával igazítva, lemaradók.
Ez nem csak 2012. eleje óta, de az idei évre külön is igaz. A legkockázatosabb 100 részvény nagyjából az index hozamát tudta hozni, míg a legkevésbé rizikós részvények első helyen végeztek. (Mivel az index hozama a benne levő eszközök hozamának súlyozott számtani átlaga, ez annyi jelent, hogy a „közepes” 300 részvény egyértelműen lemaradó volt.)
Az S&P500 részvénykosarának, valamint a leginkább és a legkevésbé érzékeny 100 részvényből álló részvénykosár teljesítménye 2015. végétől
A legkevésbé ingadozó részvényeket dominálják a magas osztalékhozamú kibocsátások, amelyek természetükből adódóan nem a növekedési lehetőségeikkel, hanem a belőlük származó „biztos” jövedelemmel virítanak. Ezek viszont igen érzékenyek a kamatszintre, és gyanús, hogy a mostani jó teljesítményük is a csökkenő államkötvény-hozamoknak köszönhető. Kérdés, hogy vajon mi lesz ezzel a szegmenssel, illetve az egész piaccal, ha a hozamok esetleg emelkedni kezdenek.
A magas és az alacsony árfolyam-érzékenységű részvények relatív teljesítménye és a 30 éves amerikai kötvényhozam heti bontásban
Mint említettem, az árfolyam-érzékenységet úgy értelmezzük, hogy az adott részvény jellemzően hogyan reagál a piac általános mozgására. Ez az ún. béta, és az érzékenyebbek a magas bétájú részvények, a kevésbé érzékenyek meg az alacsony bétájúak. Látható a két szegmens relatív teljesítménye teljesen együtt mozog a hosszú hozamokkal: csökkenő kamatszint esetén az osztalékok felértékelődnek, és velük együtt a viszonylag magas osztalékot fizető részvények is a kevesebb osztalékot fizető, de magas növekedést ígérő kockázatos kibocsátásokhoz képest. (A sötétkék vonal lefelé mozog.) A magas tényleg viszonylagos: ezen részvények átlagos osztalékhozama 2,5 százalék, míg az S&P 500 indexszé 2,1 százalék.
Az alacsony kamatszint az értékeltséget egyébként meg is emelte: az előretekintő árfolyam/nyereség (P/E) hányados 21,5 (a piaci átlag 18,5), míg EV/EBITDA-mutató 13,6 (13,2).
A piac most érdekes pozícióba kommandírozta magát: ha a hozamok feljebb mennek, akkor jó konjunktúrára lesz szükség ahhoz, hogy a magas bétájúak komolyan át tudják venni a vezetést. Ha a hozamok nem tudnak emelkedni, az viszont gyenge konjunktúrát jelez, ami meg nem jó a részvényeknek általában. A legjobb az, ha a hozamok csak totojáznak, a konjunktúra elpötyög minden dráma nélkül, a részvényeket meg simán drágulnak. Ez persze örök időkig nem tartható fenn, de amíg szól a zene, lehet rá táncolni.
Forrás: Bloomberg
