A hétfői bejegyzésben az amerikai piacot vezető erőket próbáltam boncolgatni, most pedig itt egy rövid összefoglalás arról, hogy az idei évi árváltozásokat milyen komponensekre lehet szétbontani.
Az elemzés igen egyszerű. Az index két ok miatt mozoghat: változnak az eredményvárakozások (pl. az egy részvényre jutó nyereségre vonatkozó becslések), és változhat az, hogy ezekhez az eredményekhez milyen relatív árszintet gondol megfelelőnek a piac, azaz milyen szorzószámmal (pl. árfolyam / nyereség hányadossal, P/E-vel) jön ki az árfolyam a nyereségből. A részvények árfolyamváltozása tehát a várható nyereség változása (expected earnings growth) és a szorzó változása (multiple expansion) eredményeként adódik.
Az emelkedő árfolyamokat akkor szeretjük igazán, ha az eredmények változása hajtja, bár vannak olyan helyzetek is, amikor a szorzószám emelkedése is rendben van, sőt, akár várható is. Ha egy például érdemtelenül olcsó piacot a befektetők végre helyén kezelnek, akkor a szorzószám emelkedése fenntartható üdvözlendő. Ha egy eleve drága piacon történik mindez úgy, hogy a nyereség egyébként nem megy sehova, akkor azért óvatosnak kell lenni. Az alábbi ábra néhány nagyobb index idei teljesítményét bontja szét ennek megfelelően. A várakozások mindig az éppen aktuális időszaktól számított 12 hónappal később becsengő profitról szólnak.
Főbb részvénypiaci indexek idei teljesítménye százalékban komponensekre bontva
A fejlett piaci részvények (MSCI World) összességében minimálisan változtak, amit teljes egészében a P/E ráta növekedése hozott össze. A feltörekvő piacok 13,7 százalékkal nőttek, és itt is az a helyzet, hogy a P/E növekedésének köszönhetünk minden hozamot. Az indexen belül természetesen nagy különbségek vannak, de az igen alacsony szintről induló energia- és nyersanyagszektorokon kívül nem volt jellemző a profitkilátások javulása az idén.
Amerika csak annyiban különbözik, hogy a „multiple expansion” kisebb volt, mint a feltörekvőknél, akár kisebb (Russell), akár nagyobb tőkeértékű (S&P) vállalatokat nézzük. Az értékeltségbe most nagyon nem akarok belemenni, de mindkét index magas szorzókkal forog.
A két vesztes ebben a körben Európa és Japán, ahol a csökkenő profitvárakozások miatt estek a piacok, amire Japánban rátett, hogy a szorzó is összement. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy a befektetők nem csak a jövő évi, hanem az az utáni profitokat is számba veszik, és ha a valahol többéves növekedésre számítanak, akkor az egyszerűen számolt P/E ráta is emelkedik. Ha viszont nem csak a jövő évi eredményekben, hanem egy hosszabb periódust illetően vesztik el a hitüket, akkor ez a sima P/E-n is lecsapódik. Japánban ez történt, az Abe-kormányzat ígéreteiből egyre kevesebbet olvas már ki a piac.
A piacok többségét jellemző „multpile expansion” egyik magyarázata egyébként az, hogy az alacsony kamatok miatt egy dollárnyi jövőbeli nyereség ma többet ér, mint régen, és emiatt rendben van, hogy a kötvények mellett a részvények is drágák. Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. De az biztos, hogy egy drága eszközből alacsonyabb várható hozam jön ki, mint egy olcsóból, még akkor is, ha a „szomszéd” eszköz is drága, nem csak a mienk. De az idén már csak ezzel tudunk főzni, úgy tűnik.
Forrás: Bloomberg
Megjegyzés: Az ábrán levő számok az indexre vonatkozó százalékos hatások. Az árfolyam/nyerség hányados 3,9%-os változása annyit jelent, hogy a P/E ráta növekedése ennyi százalékkal emelte meg az indexet. Ha pl. a P/E 10-ről 11-re megy fel, az 10%-os árnövelő hatás.