A tegnapi hosszú kamatos chartozás után most funda: milyen a munkaerőpiac az USÁ-ban? A munkajövedelmek oldaláról van-e olyan inflációs nyomás, ami kamatemelést siettetne?
A pénteki munkaerőpiaci adat negatív meglepetése volt, hogy a bérnövekedés igen kicsi. Az órabérek 1,7%-kal nőttek, ami önmagában igen alacsony, kvázi nulla inflációs nyomást jelez. Sőt, azt is sugallja, hogy komoly jövedelmi problémák vannak, a vásárlóerő igen gyenge, a konjunktúra alig döcög.
A maginfláció és a bérek alakulása az USÁ-ban
A bérdinamika hirtelen beszakadása azért gyanús, nem tartom kizártnak, hogy vagy újraszámolják az adatot, vagy a januári érték hirtelen visszaugrik az előző trendre. Ha úgy is lesz, akkor is a 2,0-2,5 százalékos bérnövekedés alacsonyabb, mint az a 3,5-4,0 százalék, ami a 2 százalék feletti inflációs folyamatot jellemezte. Ez az egyszerű összevetés
Az infláció és a konjunktúra viszont nem szimplán a bérektől, hanem a vásárlóerőtől függ. A vásárlőerő pedig nem a bérindex, hanem az, hogy hányan kapnak ennyi bért, és mennyit dolgoznak . A bérmutató ugyanis ebben az esetben a munka egységára (órabér), tehát a ledolgozott óraszámot is figyelembe kell venni.
Pontos vásárlóerő-mutatót a statisztikai számbavételek különbözősége miatt komplikált csinálni (a lenti ábra komponenseiben a más-más a mért sokaság, illetve a bérek nem a jövedelem egyedüli forrásai), de helyettesítő, ún. proxy-változónak megteszi ez a bértömeg-mutató is. Az ábra az „a) hányan dolgoznak, b) mennyit, c) mennyiért” kérdésre keresi együtt a választ, amihez az a) „US Employees on Nonfarm Payrolls Total”, b) „US Avg Weekly Hours Nonfarm Total Private Production and Nonsupervisory”, c) „US Avg Hourly Earnings Private Nonfarm Payrolls In Nominal Dollars” változók éves növekedését használtam fel. (Látszik, hogy az NFP a teljes gazdaságra vonatkozik, a bérek pedig a privátszektorra, ami kis egyszerűsítés/slendiránság. De ez blog, nem tudományos fórum, a facebookon pedig lehet bátran fikázni!)
A maginfláció és a bértömeg éves változása
Ha így nézzük, a bértömeg növekedése már az aranykornak is felfogható 90-es évekhez fogható, tehát a rossz órabér-index ellenére a munkahelyek növekvő száma, valamint a tényleges munkahét (itt külön nem ábrázolt) hosszabbodása jelentős bérkiáramlást okoz. Hogy ennek van-e inflációs közép távú hatása, jó kérdés, de rövid távon még nem látszik semmi nyomás az árakon.
Az viszont valószínű, hogy a konjunktúrára, különös tekintettel a fogyasztói szektorra, ez jó hatással van, nem véletlen a staples és a discretionary szekorok jó teljesítménye 2014-ben.
Forrás: Bloomberg, Aegon
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
