Azt, hogy a munkaerő bizonyos tekintetben már szűkös erőforrás, a nyár eleji hírfolyam tolta erőtérbe, amikor a balatoni vendéglősök panaszkodtak, hogy nincs ember, akit fel tudnának venni dolgozni. Nem hiszem, hogy az érintetteteken kívül bárki is sajnálná ezt a vállalkozói kört (sokszor biztos előítéletek alapján törve pálcát az illető felett), de az egyértelmű volt, hogy abban az esetben az alacsony bérek és a hirtelen jött elvándorlás miatt már a leginkább kizsákmányolható munkaerőből sem volt kéznél senki. A munkaerőpiacot ugyanakkor nem csak az elvándorlás szorítja, hanem maga a konjunktúra is: a permanens kormányzati sikerpropaganda és a vele szemben álló közmunkás-sirató ellentábor vitájában elsikkad a tény, hogy a KSH szerint a privátszektorban 2007. óta nem dolgozott ennyi munkavállaló, mint most: a létszám három év alatt 5 százalékkal nőtt, ami nem kevés.
Alkalmazásban állók száma a versenyszektorban
Nem tudom, mi változhatott a szabályozásban, ami torzítaná az adatokat, de a számok alapján igen erős munkaerőpiaci konjunktúra van most Magyarországon. Érdekes, de ehhez képest bérnövekedés nem különleges, igaz, az alacsony (nulla) infláció miatt reálértelemben van bővülés.
A bruttó és nettó bérek éves változása
A bérnövekedés önmagában még nem jelent semmit, hiszen igazából az a fontos, hogy vajon a bérekkel párhuzamosan növekszik-e a vásárlóerő. Az átlagos bérek ugyanis attól is emelkedhetnek, hogy kirúgnak egy csomó alacsony keresetű embert (mondjuk tömeges leépítések vannak az őket foglalkoztató szektorokban), és akkor nincs, ami lehúzza az átlagot, így az úgy emelkedik, hogy igazából rosszabb az átlagember élete.
Érdekesebb ezért a vásárlőerőt nézni, azaz a munkában állók létszámának, és az általuk kapott átlagos béreknek az együttes változását. Ez ugyanis magát a bérkiáramlást éri, ami egyrészt költségtényező a gazdaságban, másrészt vásárlőerő, ami akár az inflációt is befolyásolni tudja. Ezt úgy igyekeztem becsülni, hogy a teljes alkalmazotti létszámot (privát + állami) beszoroztam az átlagos nettó keresettel, és minden hónapra összesítettem a megelőző 12 hónapot, megkapva így egy éves bértömeget. (A nettó kereset értelemszerűen a vásárlőerőt méri, költségtényezőként a bruttó bérek a relevánsak.) Aztán ennek a bértömegnek az éves változását mértem, ami kisimítja a havi ingadozásokat, és jobb információt ad az uralkodó trendről.
A bértömeg éves változása
Talán meglepő, de az így mért bértömeg 2011-ben is növekedett, de az részben a foglalkoztatottság igen alacsony szintről való, és akkor még átmeneti emelkedése, valamint az adórendszer nettó béreket érintő kedvező alakulása miatt volt. Most viszont a teljes növekmény a munkaerő-kereslet bővülése miatt van, a nominális bérek nem növekszenek nagyon. Legalábbis egyelőre. A felütésben idézett hír viszont azt sugallja, hogy ez a jövőben nem így lesz. Reálértelemben nézve viszont még sohasem volt ilyen bérkiáramlás, részben azért, mert korábban az infláció sokkal többet megevett a növekedésből, részben pedig azért, mert egyre több embernek van munkája. (Megjegyzésként annyit, hogy néhány éve a KSH nem végzett külön nettó keresetmérést, hanem a bruttó keresetekből az adórendszer ismeretében tett becslést a nettóra. Az a gyanúm, hogy ez most sincs másként.)
Kérdés, hogy ennek mik a gazdasági következményei. A legpozitívabb az, hogy az állásban levők életszínvonala emelkedni fog. Sokan félnek a bérkiáramlás inflációs következményeitől, hiszen nagyobb kereslet mellett a kiskereskedelem jobban tud árat emelni. Nem kizárt, hogy ez valóban így is lesz. De kis nyitott gazdaságban, ahol az adott piacon van igazi verseny (márpedig a kiskereskedelemben van, szemben mondjuk a közműépítéssel, a térkövezéssel, vagy a dohánykereskedelemmel), a többletkereslet sokszor nem áremelésben, hanem megnövekedett importban csapódik le. A kereskedők ugyanis nem csak úgy növelhetik a nyereségüket, hogy árat emelnek, hanem úgyis, hogy több terméket próbálnak lenyomni a vásárlók torkát, amire a megnövekedett vásárlőerő elvileg lehetőséget is ad. Van ez így azért is, mert ha a szokásosnál kicsit több a jövedelem, akkor a fogyasztó hajlandó kicsit többet költeni az ún. ciklikus fogyasztási javakra, olyan termékekre, melyek a mindennapi élethez nem kell rendszeresen beszerezni, csak néha-néha költünk rá, egyfajta beruházási kiadásként, vagy csak kényeztetjük magunkat valami apró luxussal. Nem ciklikus jószág az élelmiszer, a háztartási vegyi áru, bizonyos mértékig a ruházat is, és ciklikus a fehéráru, a többi elektromos kütyü, illetve bizonyos mértéken túl akár a ruházat is.
Azt is fegyelembe kell venni, hogy az infláció most igen alacsony szinten van, és egy kisebb emelkedéskor az MNB nem fog a szívéhez kapni, így kamatemelést emiatt belátható ideig nem lesz. Az viszont nem kizárt, hogy a munkaerőpiacon folytatódik ez a trend, lesz még sikeres bérharc, és lesz egy kis bérkiáramlás. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez ne férne rá a legtöbb emberre.
Forrás: KSG, Aegon
