Nem, tulajdonképpen a Fed nem csinált semmit. De akkor mi történik? Ahhoz, hogy jobban megértsük, egy kicsit messzebbről kell indítani a vizsgálatot.
Két fogalmat kell tisztázni az elején: mi az az ún. „prime” pénzpiaci alap és Libor – OIS kamatkülönbözet. Az USA-ban prime pénzpiaci alapnak nevezik azon alapokat, amelyek elsősorban rövid vállalati hitelpapírokba fektetnek. A különbözet OIS tagja, vagyis az Overnight Indexed Swap, egy olyan kamatcsere ügyletet jelent, ahol a változó kamat az egy napos jegybanki kamatláb, míg a fix láb az adott lejáratig (1 héttől egészen 50 évig) számított overnight kamatok átlaga. Fontos jellemzője, hogy itt nem cserélnek tőkét a felek. A Libor pedig egy hitel kamatlábát mutatja (jellemzően 7 lejárat van, a cikkben a 3 havi kamatlábat vizsgáljuk) és fontos jellemzője, hogy itt viszont van tőkemozgás. A két kamatláb közötti különbséget jellemzően a bankrendszer állapotának vizsgálatára használják, nagyon fontos mérőszáma a pénzpiaci stressznek.
Forrás: Bloomberg, Aegon Alapkezelő
A felső ábrán jól látszik, hogy a 2007-2010-es pénzügyi válság idején a mutató 364 bázispontra ugrott, jól mutatva ezzel a hitelezés válság mértékét. Akkor most készülhetünk a bankrendszer összeomlására?!
Nem, legalábbis most a spread tágulása nem erre vezethető vissza. Október 14-én bevezetésre kerül egy szabályozás a SEC (amerikai tőkepiaci felügyelet) által, ami a fent említett prime pénzpiaci alapokra vonatkozik. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe (aki olvasni akar róla, az itt tud angolul) az egyik következménye a szabályozásnak, hogy megnő a költsége az ilyen típusú alapok visszaváltásának. A befektetők a szabályozásra természetesen úgy reagáltak, hogy kikerülendő a költségeket, elkezdték kivonni a pénzt a prime alapokból és beültek olyan pénzpiaci alapokba, amelyekre nem vonatkozik a szabályozás (állampapírokat vásárló pénzpiaci alapok). Ezzel viszont egy nagyon komoly és olcsó finanszírozási alternatíva esik ki a pénzügyi és nem-pénzügyi vállalatok számára. A legtöbb elemzés az USA-ban fiókkal rendelkező japán bankokat hozza fel példaként, mint akiknek a mérlegfőösszeg mintegy kétharmadát teszi ki a prime alapoktól származó finanszírozás (az elemzések szerint mintegy 400 milliárd dollárra rúg ez az összeg) és akiknek most más finanszírozás után kell nézniük. Egyelőre a legjobb alternatívának most más bankoktól felvett finanszírozás tűnik, viszont a megnövekedett kereslet elkezdte megemelni a kamatot, vagyis a Libor-t.
Összefoglalva: az új szabályozás hatására a vállalatok, különösen egyes bankok számára a finanszírozási lehetőségek beszűkültek, a bankközi piacon erre elkezdett drágulni a finanszírozás, vagyis emelkedik a Libor. Nem a világvége, DE! Egyes elemzések szerint ennek a folyamatnak még közel sincs vége, a spread akár 50 bázispontig is emelkedhet. A finanszírozás drágulása pedig a reálgazdaságra is hatással van, olyan mintha történt volna egy Fed-kamatemelés az USA-ban. Ugyan a spread alakulása viszonylag gyorsan tud szűkülni is, de tekintve az októberi szabályozói határidőt, addig gyors fordulatra nem lehet számítani.
Ez pedig azért érdekes, mert szeptemberben kamatdöntő ülése lesz a Fed-nek és ez a bankközi folyamat is érv lehet amellett, hogy a kamatemelést elnapolják. Illetve egy kicsit megfordítva: akkor sem történik semmi, ha esetleg a kamatemelés mellett döntenek az FOMC tagok.
