A tegnapi blogbejegyzéshez találtam egy érdekes ábrát, amin el lehet gondolkodni.
Az előző nagy – amerikai szigorítás kapcsán elinduló – feltörekvő piaci para óta Magyarország egyike azon országoknak, ahol a legnagyobbat csökkent a külföldiek részaránya az állampapír-piacon.
Ezzel olyan – magas kamatozású, sérülékenyebb – országok közé kerültünk be, mint Oroszország, Törökország vagy Dél-Afrika. Az érdekesség az az, hogy ezeknél az országoknál a makrofolyamatok/helyi problémák/geopolitikai feszültségek vezettek a külföldi pozíciók leépítéséhez (és egyben a kötvényhozamok relatív emelkedéséhez is a világ többi részével szemben), míg nálunk ez leginkább egy önmagunk által választott út, elérendő cél volt.
Ez az egyik oldalról kimondottan pozitív, hiszen a külső sérülékenységünk és a külföldiekre való ráutaltságunk is csökken, ugyanakkor kérdés, hogy egy ekkora alkalmazkodás végül hová vezet? Mi lesz akkor, amikor már teletömtük a hazai bankrendszert állampapírokkal, elfogy a puskapor a vevői oldalon, de egy nagyobb szereplő esetleg vágni szeretne a magyar kitettségén?
(Persze az is kuriózum, hogy a historikusan alacsony külföldi részaránnyal rendelkező Brazíliában pedig jelentősen tudott növekedni ez a mutató, holott a makrofolyamatok nem jó irányba változtak.)
Apró betűs rész: a fenti írás nem minősül befektetési ajánlásnak, értelemszerűen nem fedheti le az összes forgatókönyvet, egyszerűen csak a szerző saját, jelen információk alapján kialakított pillanatnyi véleményét tükrözi. Mindez a bejövő információk függvényében drasztikusan változhat.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
