A technikai elemzés hívei komor jövőt vetítenek elénk: több vezető amerikai és európai részvényindex árfolyamalakulása is kísértetiesen hasonlít múltbéli képeikre. 2001-ben és 2008-ban a mostanihoz hasonló hatalmas emelkedést piaci összeomlás követte, mi várható most?
A világ vezető részvényindexei közül 2013 elejére több is történelmi csúcspontja közelébe került (S&P 500, DAX, FTSE) vagy már túl is szárnyalta azt (DOW Jones). Egyre több befektető kérdezi magától: meddig tarthat a jelenlegi trend?
Két lépéssel hátrébb lépve azt láthatjuk az elmúlt bő 15 év távlatából, hogy bár a 2008-ban kitört gazdasági válság hevesebben zajlott le korábbi megfelelőinél, s – mint tudjuk – hatásai is nagyobb változásokat indukáltak, az áralakulás szempontjából sok újdonságot nem hozott, csupán a körítés változott: a befektetők rémálmainak szellemképe lett más. Az elmúlt négy év – időnként hullámvasútszerű – emelkedése sem ír le más pályát, mint az 1996-tól 2000-ig, illetve a 2003-tól 2007-ig tartó bő 5 éves időszakok mintája (főként a brit és az amerikai index tekintetében).
Sőt, amennyiben az S&P 500 2009 márciusában elért mélypontjától máig tartó időszakot összevetjük az 1996 júniusától (azonos nominális értékről) induló négy és fél év bikapiacával, megdöbbentő hasonlóságot fedezhetünk fel. Bár a jelenlegi periódus első felének emelkedése gyorsabb volt a – ma már – történelmi példánál, a jelentősebb korrekciók (az idősor elejétől nézve) szinte napra pontosan ugyan akkor következtek be, mint a múltban. A 2011 nyarán tapasztalt lejtmenet pedig azt eredményezte, hogy a két idősor második fele szinte egymás tükörképei.
Az S&P 500 havi gyertya grafikonja alapján szintén párhuzamot lehet vonni az 1998 októberi – az LTCM bukására és az orosz válságra reagáló – FED lazítás, valamint a 2011 októberi Operation Twist között: hasonló korrekciót hasonló fordulópont követett.
Mindez óvatosságra int minket. Bár véleményem szerint a technikai elemzésnek önmagában többnyire nincs meggyőző ereje, ugyanakkor egy-egy erősebb alakzat esetén, ha sok befektető fejében motoszkál ugyan az a gondolat, az önbeteljesítő jóslatként mégis be tud következni. Mivel a monitorok mögött emberek ülnek, a befektetési pszichológiát sosem szabad alábecsülni.
Bár a pénteken látott kedvező munkaerőpiaci adat tovább repítette az amerikai indexeket és a felfelé araszolás ezen a héten is folytatódott, Európában az olasz leminősítés hatására megtorpantak a piacok, a DAX is visszaesett a lélektani 8000-res szint alá. A piacoknak ezek tartós áttörésére egy lényegesen erősseb jelzésre van szüksége. Rövid távon megnőtt egy esetleges korrekciónak az esélye: az elmúlt hetekben jelentős kockázati forgatókönyvek jelentek meg a horizonton. Az olasz választások olyan politikai bizonytalanságot okoztak a dél-európai országban, ami hosszabb távon meg fogja növelni a piacokon tapasztalt volatilitást – elsősorban Európában. A hatalmas államadósság gyenge gazdasági teljesítménnyel és a relatív versenyképesség komoly romlásával párosult, amit csak mélyreható, strukturális reformokkal lehet helyrehozni. Ehhez azonban jelenleg nincs meg sem a társadalmi támogatottság, sem az elegendő politikai erő: ez várakozásaim szerint komoly hullámokat fog még felkavarni. Amerikában előttünk áll még az ún. sequestration megoldása, míg az EKB lefelé módosította a növekedési kilátásait, ami szintén számos kockázatot vet fel. Egy szó, mint száz: lényeges „tail risk”-ek kerültek újra a rendszerbe.
Ugyanakkor mégsem borongós ennyire a kép: bár a lefelé mutató kockázatok jelentősek, egészen más jelenleg a makrogazdasági környezet, mint volt a korábbi összeomlások idején – így a várt jövőképünk sem ez utóbbi. Más fázisban van a gazdaság, mint amilyen egy-egy üzleti ciklus végéhez közeledvén szokott lenni (gazdasági aktivitás, munkanélküliség) és más képet festenek az irányadó kamatlábak is. A fejlett piacokon évek óta nulla közelében tartott kamatok mesterséges környezetet teremtenek a kockázatos eszközök számára: lévén relatív kevés az alternatíva akár csak a pénz reálértékének a megőrzésére is, mindez a piacokra zúdított hatalmas jegybanki likviditással karöltve támaszt nyújthat a részvényeknek és a vállalati kötvényeknek. Persze ez veszélyeket is hordoz önmagában: a fenntartott rendszer véleményem szerint erősen kontraszelektív, mivel a hozamvadászat következtében ma már olyan vállalatok, sőt országok is piacra tudnak lépni relatív alacsony kamatozású hitelviszonyt megtestesítő papírokkal, akik korábban nem, vagy csak magas felár mellett tehették ezt meg – ennek idővel meg lesz az ára.
Érdemes lehet tehát kivárni, míg körvonalazódik, hogy merre indulnak tovább a piacok, s nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy milyen szinteken járunk. Nagyítót fel és kezdjünk a sorok között olvasni!
