A magyar részvénypiac tényleg jobban teljesít, főleg a többi feltörekvő piachoz képest. Az index a 2007. nyarának történelmi csúcsához ért.
A BUX 1991 óta havi bontásban
Az indexről tudni kell, hogy a legtöbb ismert részvényindextől (S&P 500, Nasdaq, Nikkei, stb.) annyiban eltér, hogy tartalmazza a visszaforgatott osztalékok vagyonnövelő hatását is. Ha a részvényárak egy évig nem mennek sehova, de közben az indextagok minden 100 forint befektetés után kifizetnek 2 forint osztalékot, akkor a BUX 2 százalékkal emelkedik, az S&P 500 pedig egy helyben marad. Az régi csúcs beállítása tehát nem azt jelenti, hogy a részvényárak vannak ott, mint 2007-ben, hanem hogy egy átlagos részvényportfolió értéke osztalékostul van ott, mint 9 évvel ezelőtt.
Ez bizonyos szempontból lényeges különbség, de lélektanilag most kevésbé fontos. Az igazi kérdés, hogy a mostani csúcsszint áttörhető-e, és ha igen, akkor egyből, vagy lesz előtte egy kisebb visszaesés. Ez utóbbi esetben pedig az a dilemma, hogy az esetleges korrekció csak minimális lesz, vagy egy akkora pofon, ami kellően kitisztítja a piacról a korai optimistákat ahhoz, hogy az igazi lendületkor ne lépjen be rögtön egy csomó remegő kezű spekuláns, aki az emelkedés minimális jelére is elkezdi realizálni árfolyamnyereségét. Az ilyen helyzetekben a piacnak az a paradoxona, hogy hosszabb távon még jót is tesz egy komolyabb korrekció, mert akkor az igazi, tartós befektetők bátrabban tudják venni és tartani a részvényeiket. Az index a 2015. eleji mélypontjához képest gyakorlatilag duplázott, és ilyen emelkedések után egy méretes korrekció sem tekinthető túlzónak. Ha lesz egyáltalán persze.
Az index árazása ugyanis összességében elmarad a 2007-es csúcsoktól, igaz, a benne foglalt vállalatok tőkearányos megtérülése is jóval kisebb, mint 2007-ben volt.
A BUX néhány árazási mértéke
Forrás: Bloomberg
