A múlt csütörtöki EKB döntés utáni piaci reakciók elég hevesek voltak. Az euró 3 százalékot erősödött a dollárral szemben, a német tízéves hozam 20 bázispontot emelkedett, a DAX pedig több, mint 3,5 százalékot esett.
Két fő okot szoktak idézni, miért voltak ekkora mozgások. Egyrészt a piaci szereplők sokkal komolyabb lazítást vártak az EKB tanácstagok korábbi nyilatkozatai alapján, azaz a pozícionáltság nagyon nagy volt ezekben az eszközökben. Ez azt jelenti, hogy mindenki egy irányban áll, a vártnak nem megfelelő döntés után így nem volt ellenoldali érdeklődés. Másrészt az eszközök közti korrelációk igen magasak voltak a döntés előtti hetekben, a DAX például nagyon erősen mozgott együtt az EURUSD árfolyammal, amit a mai világban a robotok, algoritmusok villámgyorsan letradelnek, felerősítve így a reakciókat.
Én még egy dologra hívnám fel a figyelmet. AZ EKB Mario Draghi híres, ”whatever it takes”, azaz „mindenáron megmentjük az eurót” beszéde óta igen magas hitelességgel rendelkezett. Draghi szinte mindig legalább leszállította, de sokszor túl is teljesítette a piac várakozásait. Ez a tétel dőlt most meg, ez a piaci axióma árazódott ki az európai eszközökből. Ezt tovább árnyalta, hogy még a vártnál kevesebb lazítás is csak egy többségi döntés volt, nem pedig konszenzusos.
Rövid távon tehát nagy mozgásokat okozott a Draghi-tétel megdőlése, hosszú távon szerintem azonban még mindig azt a lényeg, hogy az EKB elkötelezett a laza monetáris politika mellett, és ha nem is a korábbi agresszivitással, de lépni fog, ha azt a folyamatok megkövetelik.
