Az orosz és a szaúdi állami olajvállalatok visszavennék az irányítást a globális energia piacokon. Stratégiai érdek lehet az amerikai olajcégek “kinyírása”, ami 30 dollár alatti világpiaci árat vetít előre. Kardos Zsolttal, az Aegon Alapkezelő Zrt. termékspecialistájával készült intejú a témában.
Sok éve nem volt még ilyen: a benzinkutaknál 300 forint alatti literenkénti áron is lehetett tankolni. Ennyi előnye a hétköznapi embernek is származik a napjainkban dúló óriási “olajháborúból”.
És csak azért ennyi, mert az üzemanyag árában a – változatlan – jövedéki adónak is magas súlya van. A nyersolaj világpiaci ára ugyanis év eleje óta 60 százalékot esett, a január eleji hordónkénti (ez 158 liter) 60 dollárt meghaladó ár március végén 20 dollár alá került.
Érthető, hiszen a koronavírus-járvány terjedését övező intézkedések miatt a fél világ gazdasága “leállt”. És ha drasztikusan esik a kereslet, azt az árnak is követnie kell.
Ennél azért többről is szó van az energiapiacon, nem véletlen, hogy a tőzsdei árfolyamoknál kétszer-háromszor nagyobb leértékelődést láthattunk. A világ legnagyobb olajexportőrei közé tartozó Szaúd-Arábia és Oroszország üzleti érdekeit már másfél-két évek óta sérti a tőlük való amerikai energia-függetlenség. Míg ugyanis korábban a világ olajtermelésének 40 százalékát adó OPEC olajkartell döntötte el, egy ideje a második legnagyobb exportőrnek számító Oroszországgal karöltve, az utóbbi másfél évben az USA – a magas szervesanyag-tartalommal rendelkező kőzetekből, egy speciális eljárással előállított palaolajnak köszönhetően – önellátóvá, sőt, nettó exportőrré vált.
Nyersolaj világpiaci ára: dollár/hordó. Forrás: Marketwatch
Így nem lehet a “fekete arany” árának manipulálásával sarokba szorítani?
Sőt, mára már az Egyesült Államok vált a “mérleg nyelvévé”. Oroszország és Szaúd Arábia bevételének döntő hányada származik az olajból, így nem mindegy, ki állapítja meg az árát. Ha Szaúd Arábia, vagy Oroszország magasabb bevételt szeretne, egyetlen lehetőség a kitermelés csökkentése, amely a kínálat szűkítésével azonnali áremelkedést okoz. Ugyanakkor a magasabb olajár éppen a konkurens, amerikai palaolaj-kitermelők malmára hajtja a vizet. Míg ugyanis például az orosz olajipar önköltsége hordónként 20 dollár körüli, a palaolaj kitermelése minimum 26 dollár, és átlagosan 40-90 dollár közt van.
Az év eleji 60 dolláros árnál pedig így az amerikai kitermelők lettek a “mérleg nyelve”?
Akik az OPEC legutóbbi kvóta csökkentésének legnagyobb haszonélvezői is voltak, hisz nekik dolgozik a magasabb olajár, ami – nem lévén OPEC-tagok – náluk nem jár kötelező termelés csökkentéssel. Ebből a szempontból a koronavírus járvány akár kapóra is jöhetett Oroszországnak és Szaúd Arábiának. Ha már az egész világgazdaság gyakorlatilag leállt, és a drasztikusan visszaeső olajkereslet miattt a világpiaci ár néhány nap alatt a harmadára esett, Moszkva nem ment bele márciusban további kitermelés csökkentésbe.
Aminek hatására azonnal újabb 10 százalékot esett az ár, majd 20 dollárig meg sem állt. Ez pedig ellehetetleníti a drágábban dolgozó amerikai palaolaj-cégeket.
Oroszország mindig is jól tudott számolni (nem véletlen, hogy olyan sok remek sakkozójuk volt), és azt is tudják, hogy például egy amerikai olajkutat nem lehet csak úgy leállítani, majd később újraindítani. Így azok veszteségesen is kénytelenek működni (a tárolásnak is óriási költsége van, Texasban és Oklahomában állítólag már ingyen adják az olajat annak, aki elviszi), nem csoda, hogy már egy pénzintézet sem hajlandó a finanszírozásra.
Április elején viszont két nap alatt majdnem 50 százalékkal nőtt az árfolyam, amikor Donald Trump amerikai elnök azt nyilatkozta, ő 40-50 dolláros ársávot tartana megfelelőnek.
Amire Putyin orosz elnök udvariasan nyitottságáról biztosította. Ugyanakkor néhány nappal később már 10 százalékkal lejjebb volt a kurzus. Az USA-ban 10 millióan dolgoznak az olajiparban (ez több, mint 5 százaléka a munkaképes korú lakosságnak) így Amerikát egy ilyen lépéssel könnyen sarokba lehet szorítani. Véleményem szerint Moszkva ezt a lehetőséget nem szívesen adná fel, és a következő félévben 20-30 dollár között tarthatják a világpiaci árat. Sem az oroszok, sem a szaudiak nem akarnak magukon kívül más “nagy halat” a vízben.
Az amerikai Morgan Stanley bankház szerint a járvány és az azt követő válság a vártnál hamarabb érhet véget. Nem hozna ez felpattanást az olaj árában is?
Én nem vagyok ennyire derűlátó, a nehézségek hálózata szövevényes. Nézzük például a repülőgép ipart, mint az egyik legnagyobb fogyasztót. Nehezen indul újra majd az országok közti turizmus, a polgári repülés, vége annak az időnek, amikor valaki “átugrik” Budapestről Rómába egy focimeccsre, vagy egy hétvégére Barcelonába. Sok lesz a munkanélküli, mindenkinek kevesebb autózásra futja. És vásárlásra is, így a fuvarozó cégek kamionjai is kevesebbet futnak majd.
