Az egyébként is erősödő inflációs környezetet tovább rontotta a nyersanyagárak emelkedése. Tavasszal szinte megállíthatatlannak tűnt a szárnyalás, azonban a nyári hónapokra alábbhagyott a láz, kis megnyugvás jött a legtöbb nyersanyag piacán. Kérdés, hogy elértük-e már a csúcsot, vagy ez csak átmeneti a megpihenés? A válasz akár a hosszútávú inflációs kilátásokat is érdemben befolyásolhatja.
Nyersanyagárak: a rohamos emelkedéstől a megtorpanásig
Tavasszal sokan tartottak a nyersanyagárak elszabadulásától, szinte megállíthatatlanul emelkedtek a határidős árak a piacon. Ez pedig csak súlyosbította az amúgy is magas inflációs környezetet, melyben a tavalyi bázis miatt jelentős egyszeri megugrás volt tapasztalható. Aztán a nyári hónapokban kicsit megtorpantak a nyersanyagárak, de még így is látni bőven kétszámjegyű áremelkedést 2021 eleje óta.
A grafikonon látszik, hogy elsősorban az energiahordozók vezetik az áremelkedések toplistáját. Ezek jegyzése jellemzően az olaj világpiaci árával mozog együtt, így nem is meglepő, hogy a Brent kőolaj több mint 40 százalékos drágulása a többi energiahordozó árát is magával húzta.. Az idei év legnagyobb kilengéseket mutató terméke viszont a faanyag, melynek ára tavasszal jelentősen elszállt, majd onnan szakadt be meredeken.
Várható kilátások
A következő hónapok legfontosabb kérdése, hogy most csak átmeneti megtorpanást látunk-e, vagy eljött a fordulat ideje. Az elmúlt egy hónapban ugyanis már több nyersanyag ára csökkent jelentősen, az áremelkedés elsősorban az élelmiszerek piacán tartott ki.
Ha az átmeneti pihenő után újra emelkedésnek indulnak az árak a világpiacon, az a hosszabb távú inflációs kilátásokra is hatással lehet. A tartósan magas, vagy egyre magasabb nyersanyagárak ugyanis beépülhetnek az inflációba és könnyen keresztülhúzhatják azok számításait, akik csak átmeneti megugrásra számítanak (többek között a jegybankok).
Bizonytalan piaci jelzések
A nyersanyagok árán kívül is egyre több jel utal arra, hogy a korábban vártnál tartósabb lehet az infláció megugrása, nyáron már a Fed is elismerte, hogy az eredetileg tavaszra várt átmeneti emelkedés kitarthat még hónapokig. Az elemzők többsége egyelőre nem meri egyértelműen kijelenteni, hogy több évig tartó inflációs időszak köszönthet ránk, mint például a hatvanas-hetvenes években, de az egyértelműen látszik, hogy hosszú évek óta először több a felfelé, mint a lefelé mutató kockázat a kilátásokban.
Ehhez hozzájárul többek között a beszállítói láncok tartós akadozása, a tengeri szállítási költségek emelkedése és magasan ragadása. Az év elején még a konténerköltségek esetében is lassú normalizálódást vártak a piaci szereplők, azonban azóta is újabb és újabb csúcsokat dönt a szállítás ára. Ugyanez elmondható a változatlanul fennálló globális chiphiányról is, mely az eredetileg várt néhány hét helyett már hónapok óta tart és drágítja meg a termelést.
A tartósan magas infláció persze nem jelenti azt, hogy ebben a környezetben ne lehetne pénzt keresni, láthattuk, hogy idén például a nyersanyag-befektetések kifejezetten jól jövedelmeztek. A befektetési alapok között is találni erre az esetre megfelelőt, ilyen például az Aegon Panoráma származtatott befektetési alap, ami az elmúlt egy évben közel 17 százalékos nettó hozamot ért el.
