Az első érdekes tény az az, hogy az árfolyam 2016-ban sokkal kevésbé reagált az NFP adatokra (pontosabban az adatokban lévő meglepetésekre), mint korábban.
Az egyes ábrán látható, hogy míg a korábbi időszakban (2013-2015) az NFP közzétételének napján a nagyobb meglepetések mindkét irányban tudták mozgatni az EUR/USD-t, addig 2016-ban igazából csak az emlékezetesen nagyon gyenge szám tudott egy jelentőset dobni az árfolyamon – a többi meglepetés nem okozott lényeges mozgást.
Ez több dologgal is magyarázható. Nyilván fontos az, hogy az elmúlt időszakban javuló és szintjében/trendjében egyébként relatíve magas NFP számok mellett is gyenge a növekedés Amerikában. Látványos az is, hogy a jobb adatok nem tudták megemelni az inflációs várakozásokat (3. ábra). Végül pedig az is érdekes (2. ábra), hogy mivel az eurózóna növekedése erősen függ a globális növekedéstől, így az elmúlt időszakban a pozitív amerikai gazdasági meglepetések amellett, hogy segítették a dollárt, profitálni tudott belőle az euró is, hiszen a jó amerikai adat megerősítette a befektetőket a globális gazdaság állapotát illetően, ami a kitettségből adódóan jót jelentett az európai gazdaságnak is. Így bár ez elsősorban a dollárt kellett volna, hogy erősítse, az euró profitálásával alig változhatott a keresztárfolyam.
Másik érdekes tény, hogy bár a kamatok/hozamok közötti különbség a szélső értékénél van (vagyis most az európai kamat/hozam jóval alacsonyabb, mint a megfelelő amerikai – 4. ábra), ami szintén támogatóan kellene hatnia a dollárra – ez mégsem segített. Véleményem szerint ez azért van, mert a befektetőket elsősorban nem vagy nem csak a most érdekli, hanem a jövőbeli várakozások kiemelten, itt viszont elbátorodás van. Korábban a dollár erőteljes erősödését az amerikai és az európai gazdaság növekedése közötti differencia vezette: 2014-ben például 1,5%-kal nőtt gyorsabban Amerika mint Európa és a PMI-ok is éppen ebben az irányba mutattak, addig most a legfrissebb negyedéves növekedési adatnál éppenséggel nagyon picivel, de nagyobb volt az európai szám, mint a tengerentúli. Még ha ez komoly meglepetésnek is számított és várhatóan átmenetinek tekintendő, mégis a növekedési ütem közötti különbség nagyot csökkent.
Összességében elmondható, hogy az erősebb dollárhoz amerikai kamatemelésekre lenne szükség, a kamatemeléshez meg szilárd növekedést és megfelelő inflációs adatokat kellene látnunk. (Egyébként a történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kamatemelési ciklus megkezdése után nem nagyon szokott már erősödni a dollár, a korábbi ralik csak akkor tudtak folytatódni, amikor végbement az amerikai kamatemelés, és ha elég gyorsan elég sokat emeltek, akkor a kialakult kamatkülönbözet (a dollár javára) tudta új erőre sarkallni a zöldhasút.)
Végül pedig két ábra az euró oldaláról. Sokan várták azt, hogy a Brexit, az EU körül tapasztalható miniválság, a politikai bizonytalanság kihathat az euróra és erről az oldalról is lefelé mehet az EUR/USD. A valóság azonban nem ebbe az irányba mutatott (5.-6. ábra): míg 2011-2013 között tényleg statisztikai kapcsolatot lehetett kimutatni a megnövekedő politikai bizonytalanság és az euró (adott napi) gyengülése között, addig ez a kapcsolat 2016-ra elvesztette a szignifikanciáját. Mindemögött az is állhat, hogy a korábbi tail riskek nem következtek be, nem esett szét az eurózóna és Draghi, az EKB elnöke híres 2012-es londoni “whatever it takes” kijelentésével és az azóta hozott jelentősebb lépéseivel enyhíteni tudta a politikai bizonytalanságok következményeit és főleg a piaci hangulatot javította.
Forrás: UBS
Apró betűs rész: a fenti írás nem minősül befektetési ajánlásnak, értelemszerűen nem fedheti le az összes forgatókönyvet, egyszerűen csak a szerző saját, jelen információk alapján kialakított pillanatnyi véleményét tükrözi. Mindez a bejövő információk függvényében drasztikusan változhat.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
