Érdekes statisztika

Mi lett volna, ha a második világháború vége óta tíz napot kihagyunk az amerikai tőzsde emelkedéséből? Attól függ, melyik tíz napot.

Az amerikai részvények ára osztalékok nélkül 1945. szeptember eleje óta tegnapig nagyjából 123-szorosára emelkedett, az S&P 500 indexben mérve 15,51-ről 1913,85-re. Az osztalékok miatt a teljes hozam ennél természetesen nagyobb, de az elemzés szempontjából mindegy, majd meg is mutatom, miért. Ez lett volna, ha megvesszük az indexet és tartjuk hetven évig.

Ez a hozam azonban két és félszer nagyobb is lehetett volna, ha kihagyjuk a tíz (igen, tíz) legrosszabb napot. Ez persze elméleti felvetés, de érdekes látni, hogy mit jelentenek a hosszú távú teljesítmény szempontjából az extrémen kiugró napok. A 10 legrosszabb nap a következő volt:

E nélkül a tíz nap nélkül az index nem 123-szorosára, hanem 321-szeresére emelkedett volna, és a tegnapi záró 4979 lenne! Durva, nem?

Megcsináltam visszafelé is, kivettem a tíz legjobb napot.

Őket kihagyva az árak csak 58-szorosukra mentek volna, és 902 lenne most az index. Ezek a hozamkülönbségek az osztalékok hatását tartalmazó index esetében is megvannak, csak értelemszerűen a befektetés teljes elméleti hozama lenne más. A két táblázat összehasonlításából az is látszik, hogy az 1987-es rövid, de velős pánikban milyen csapkodás volt (két legrosszabb és egy legjobb nap is innen jön), és hogy a 2008-as válság mennyire más volt, mint minden korábbi háború utáni esés: öt top tízes nap is ekkor történt, mint ahogy a legrosszabb tízből is négy ide tartozik. Aki ügyesen day trade-lt a zavarosban, az szépen kasszírozhatott, aki pedig ügyetlenül, az szépen leradírozhatta magát. És a legjobb napok is azért voltak a legjobbak, mert közvetlenül előttük voltak igen rosszak, tehát ezek többnyire az odaverésből való visszapattanások, nem igazi áremelkedések.

Végezetül az összevont statisztika: a tíz legrosszabb és legjobb nap kihagyásával az index 151-szeresére emelkedve 2346 lenne, azaz az extremitás inkább visszahúzza a piacot, mint előre viszi.

Hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy az időzítés mennyire sokat számít, de mennyire nem egyszerű eltalálni azt a pár napot, amikor ott kell lenni, és amikor nem. Ezért éri meg jobban a stabil eszközallokáció, mert aki nem tudja eltalálni, mikor kell ott lenni, és mikor tilos, az inkább minimum középtávra gondolkozva döntse el, mit akar csinálni, és azt csinálja is meg. 

Forrás: Bloomberg, Aegon

Ezek nélkül az árak csak 58-szorosukra mentek volna, és 902 lenne most az index. Ezek a hozamkülönbségek az osztalékok hatását tartalmazó index esetében is megvannak, csak értelemszerűen a befektetés teljes elméleti hozama lenne más. A két táblázat összehasonlításából az is látszik, hogy az 1987-es rövid, de velős pánikban milyen csapkodás volt (két legrosszabb és egy legjobb nap is innen jön), és hogy a 2008-as válság mennyire más volt, mint minden korábbi háború utáni esés: öt top tízes nap is ekkor történt, mint ahogy a legrosszabb tízből is négy ide tartozik. Aki ügyesen day trade-lt a zavarosban, az szépen kasszírozhatott, aki pedig ügyetlenül, az szépen leradírozhatta magát. És valószínűleg a legjobb napok is azért voltak a legjobbak, mert közvetlenül előttük voltak igen rosszak, tehát ezek többnyire az odaverésből való visszapattanások, nem igazi áremelkedések.

És az összevont statisztika: a tíz legrosszabb és legjobb nap kihagyásával az index 151-szeresére emelkedve 2346 lenne, azaz az extremitás inkább visszahúzza a piacot, mint előre viszi.

Hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy az időzítés mennyire sokat számít, de mennyire nem egyszerű eltalálni azt a pár napot, amikor ott kell lenni, és amikor nem. Ezért éri meg jobban a stabil eszközallokáció, mert aki nem tudja eltalálni, mikor kell ott lenni, és mikor tilos, az inkább minimum középtávra gondolkozva döntse el, mit akar csinálni, és azt csinálja is meg.  

Forrás: Bloomberg, Aegon