Pénteken volt szó az olajpiacot érintő fundamentális folyamatokról, de a fundamentumok bonyolult dolgok. Egyszerűsítsük le az egészet és nézzük meg a grafikonokon, mi történik az éppen olajpiacon! Újabb eladási hullám jöhet?
A tavalyi jelentős áresés után az idén egyelőre konszolidálódni látszanak az árak, de nem csitult a vita, hogy vajon hol lesz az új egyensúly. A teljes termelési költség-alapú árazás hívei 60-70 dolláros szintet jósolnak, de vannak olyanok is, akik a vállalati cash flow-stratégiát hangsúlyozva inkább arra szavaznak, hogy amíg a változó költségek megtérülnek, addig bizony nyomni fogják a gombot a termelők, hogy legalább a mindennapi működés költségeit és a pillanatnyi hitelterheket ki tudják csengetni.
Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a meredek áresésekkor gyakori contango megnövelte a spot és a határidős piac fizikai arbitrálására irányuló tevékenységet, azaz akinek erre van szabad tőkéje, megveheti az olajat az azonnali fizikai piacon és a relatíve magas határidős piaci áron lefedezve majd le tudja szállítani egy év múlva, a tárolási költséget is beszámítva jelentős profit realizálása mellett. Ezzel állítólag az a probléma, hogy a tárolási kapacitások egyre szűkösebbek, ezzel párhuzamosan pedig emelkednek a tárolási költségek is, így ennek a biznisznek is meg vannak számlálva a napjai. Ekkor pedig megint nem lesz, aki felszívja a fizikai kínálatot. Mert kínálat a fúrótornyokban látható alkalmazkodás mellett sem csökkent, sőt, magasabb, mint 1973. óta bármikor.
Amerikai olajtermelés, ezer hordó/nap
A toronyszám csökkenése mellett azért tud emelkedni a termelés, mert a tornyok által korábban feltárt kutakból még jön az olaj, ráadásul az is lehetséges, hogy az inkább exploratív fázisban levő tornyokat kapcsolták le, és azokat, amelyek tudottan működőképes kutakat fognak fúrni, még működtetik. (Ez persze a magamfajta kívülálló leegyszerűsítése, de valami ilyesmire kell gondolni.)
Azt mindenestre nem árt tudni, hogy a készletek Amerikában folyamatosan emelkednek.
Amerikai olajkészletek, milliárd hordó
Sőt, nem csak Amerikában, amennyire van erről információ, a globális készletek sem kicsik.
Globális készletek (BBG AIS Est Current Crude Oil Daily Global Regions Total Storage)
Innentől fogva tényleg az tűnik kritikusnak, hogy a tárolási kapacitással hogyan állunk. Van, aki azt mondja magáról, hogy ért hozzá, és hogy ezek a szabad kapacitások fogyóban vannak. Ha tényleg így van, látni fogjuk, mert akkor a közeli lejáratok árai tovább fognak esni. Ennek már vannak bizonyos jelei, bár pár napos price action azért nem minden. Mindesetre egy szűkebb sávból törögetünk most lefelé.
West Texas közeli lejárat, napi bontásban
A West Texas nem az egyetlen fontos referenciatermék, sőt, a pillanatnyi árát talán túlzottan is befolyásolja az elosztó központ relatíve szűkös áteresztő képessége. Ugyanakkor valami hasonló ármozgás látható az európai Brentben is, ahol a Cushingra jellemző problémák nem jelentkeznek annyira intenzíven.
Brent közeli lejárat, napi bontásban
A hosszabb távú havi bontású adatoknál még érdekesebb a kép. A West Texas tavaly simán átesett a 200 hónaposon, és azóta a semmi közepén lebeg.
West Texas közeli lejárat, havi bontásban
A Brent ezzel szemben az átlag áttörése után legalább megpróbálta a 200 hónapost visszatesztelni, de egyelőre kevés sikerrel.
Brent távoli közeli, havi bontásban
A szakik azt is mondják, hogy az időben közeli lejáratok fizikai vagy kvázi fizikai keresleti-kínálati viszonyai rövidtávon annyira instabilak, hogy a tényleges ártendenciákat inkább a távoli lejáratok mutatják jobban. Az éppen 12 hónappal előttünk álló lejáratoknál nem volt akkora áresés, mint a legközelebbieknél, de ott is ez a 200 hónapos átlag van a mozgás centrumában. A West Texas éppen alatta, a Brent éppen felette.
West Texas távoli lejárat, havi bontásban
Brent távoli lejárat, havi bontásban
Van olyan vélemény is, hogy az olajpiac idei stabilizációja nem kis mértékben az olaj ETF-ek iránti kisbefektetői érdeklődésnek volt köszönhető, akik a feleződő árak mellett úgy vélték, hogy most olcsó, most kell venni. Az biztos, hogy 2009. óta nem volt ilyen érdeklődés a termék iránt azok részéről, akik nem tudnak/akarnak futures ügyletekkel bajlódni, hanem inkább ETF-eken keresztül szeretnének profitálni az olajárak normalizációjából. Már amennyiben a normál ár a 60-70 dollár, és nem valami alacsonyabb. Mivel nem értek az olajpiachoz, megengedhetem magamnak a kétkedést, hogy vajon tényleg a 60+ dollár-e a piactisztító ár. Mi van, ha nem az, hanem a 35-40? Meglátjuk. Most mindenestre a piac inkább lefelé nézeget a mélységbe, nem felfele.
United States Oil Fund ETF kibocsátott részvénydarabszám
Forrás: DOE, Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
