Tényként kezeljük, a költségvetési megszorítás okozta az adósságválságtól amúgy is megcsapott periféria országok bajainak elhúzódását. Konkrétan: Angela Merkel és a mögötte álló ortodox német közgazdasági gondolkodás tehet arról, hogy Spanyolországban meg Olaszországban nem megy a gazdaság. Görögországról nem is beszélve. Nézzük!
A PIGS országokat tekintve a helyzet tényleg lehangoló. Az ábra Spanyolország, Olaszország, Portugália és Görögország kamatkiadásoktól megtisztított, úgynevezett elsődleges egyenlegének változását mutatják a mélypontnak tekinthető 2009. és 2014. között, valamint azt, hogy e két év között mennyivel változott a bruttó hazai össztermék reálértéke. Ötéves változásokról van tehát szó. A 2014-es költségvetési szám OECD-becslés, a GDP az IMF előrejelzése. Ahogy a Merkel-bashing tömegek mondják, a költségvetési konszolidáció mellett igencsak megakadt a konjunktúra, sőt, Görögországban nem túlzás növekedési katasztrófáról beszélni. A recesszió legfontosabb következménye a magas munkanélküliség, különös tekintettel a pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci kilátásaira. Spanyolországban például minden második fiatal állás nélkül van! Hogy néz így a német kancellár a tükörbe?
A költségvetés elsődleges egyenlegének változása a GDP százalékában és a bruttó hazai össztermék változása 2009. és 2014. között a négy PIGS-országban
Talán úgy, hogy megnézi, máshol mi történt. Háza táján, Németországban a költségvetés minimálisan, de szintén szigorodott (öt év alatt összesen a GDP 2 százalékával), miközben a gazdaság 10%-ot nőtt. Na jó, ez Németország, amelyik a spanyol meg az olasz nép vérét szívja.
Igen ám, de közben a szintén adóssághegyeket görgető Egyesült Királyságban is akkora költségvetési korrekció volt, mint a spanyoloknál vagy Portugáliában, mégis összehoztak 8%-nyi növekedést. Ott meg le lehetett értékelni a fontot, jöhet a válasz. Határeset, mert ugyan 2007-hez képest a font reáleffektív árfolyama ugyan tényleg 12%-ot gyengült, de 2009-hez képest nagyjából 10%-al erősebb! Double whammy, mondja a művelt holland: egyszerre szigorít a költségvetés és az árfolyam. És mégis sikerül.
Referenciának nézzük még az Egyesült Államokat, ahol szintén volt valami adósságválság, ha másmilyen természetű is, mint Spanyolországban vagy Portugáliában! Egy 6%-os költségvetési korrekció mellett nőttek 11%-ot. Just for the record, a dollár most ott van reálértékben, mint 2009- elején, igaz, a 2009-2014-es átlag 4%-kal gyengébb volt, mint a bázisidőszaki. Nem tudom, 4%-nyi árfolyam mennyit segít, gyanítom, hogy nem ez az egyetlen különbség az USA és a PIGS között, ami miatt ilyen más a költségvetés-konjunktúra összefüggés.
Ami viszont a PIGS vs Deutschland vitában elvész, az Írország. Az Eurózónán belül szintén fix árfolyam, 9,5%-os költségvetési korrekció, 6%-os teljes növekedés. Ez utóbbi ugye nagyjából évi 1% mindössze, de 5 év alatt ez is számít valamit. És nagyságrendileg jobb eredmény, mint a numerikusan kevésbé megszorító Spanyolországé. (Az összehasonlíthatóság kedvéért az y-tengely skáláját úgy hagytam, ahogy az első ábrán.)
A fenti ábra négy másik gazdaságban
Talán a költségvetési korrekció feltétlenül mégsem gyilkol le minden konjunkturális lendületet. Akkor nem, ha a gazdaságban tudják azt, amit az Egyesült Államokban és Írországban tudnak, a déli periférián pedig nem.
Forrás: Bloomberg, OECD, IMF, Aegon
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
