A hétvégén negyed százalékpontot csökkentett a kínai jegybank az irányadó kamatán, amellyel az erősen lassuló gazdaságot próbálja stabilizálni.
A kínai gazdaság aktuális teljesítményéről még a szokásosnál is nehezebb pillanatképet kapni, annyira zavarosak a rendelkezésre álló statisztikai adatok. A Bloomberg azért megpróbál egy viszonylag jó közelítést adni, és havonta publikál egy becslést arról, hogy éppen hogyan alakul a GDP növekedése. (Ez egy széles adathalmazon alapuló szimpla lineáris regresszió, annak minden előnyével és hátrányával.) Eszerint a válság előtt 10% feletti, a válság után pedig a hitelek túladagolásával 9-10% közé felpumpált sebességhez képest a kínai konjunktúra folyamatosan veszít a lendületből, és mostanra 7% alá süllyedt.
China Bloomberg Monthly GDP Estimate
Kínáról azt kell tudni, hogy a gazdasági „csoda” mögött három + 1 tényező állt. A hard core maoista tásadalmi-gazdasági ámokfutás lazítása (még Teng alatt); kedvező demográfiai folyamatok; elképesztő, lufiszerű hitelkiáramlás és beruházási mámor; + felfoghatatlan mértékű korrupció.
A mutatvány sokáig működött, de a mellékhatások kezdenek egyre erősebbek lenni. Első helyen a beruházások nagyságát és feltételezett hatékonyságát szokás kiemelni, mert gyanús, hogy egy időben a GDP felét is kitevő beruházási volumen nem kizárólag értelmes, produktív dolgokra ment. Márpedig a túlberuházásból jellemzően hitelkrízis szokott lenni (amikor a rossz hozamú beruházások nem tudják kitermelni a felvett hitelek terheit, így végül rendszerszintű hitelbedőlések lesznek), illetve olyan helyzet is kialakulhat, ahol a befektetett tőkén olyan alacsony a megtérülés, ami mellett nem lehet olyan alacsony szintre levinni a kamatokat, ami képes stimulálni a gazdaságot. Ez történt a 80-as, 90-es években Japánban is: a nemzetgazdasági tőkeállomány olyan magas volt, azon pedig a nyereség olyan alacsony, hogy nulla végül százalékos kamat sem inspirálta a vállalati szektort arra, hogy új beruházásokkal indítsa be a növekedést.
Kínában, ahol a banki hitelezés és betétgyűjtés kamatait is központi diktátum vezérli, most 2,25%-on lehet betétet elhelyezni, és 5,1%-os hitelkamat referenciakamata. A kamatszint mellett a hitelezést egyéb szabályzó eszközökkel is finomszabályozzák, amire a pénzügyi rendszernek az volt a válasza, hogy az amerikai jelzálogpiacot is meghazudtoló financial engeneeringgel próbálta megkerülni a központi akaratot. Az eredmény egy olyan hitelezési piac lett, ahol a hiteleken, valamint a kötvény- és részvénykibocsátásokon kívül egyéb alternatív megoldásokkal is forráshoz jutottak a vállalatok, sok esetben a hivatalosan fixált hitelkamatok két-háromszorosát is kifizetve költségként. Ez az ún. „árnyékbankrendszer” a válság után jelentős szerepet játszott abban, hogy a gazdaság nem állt le, viszont az adósságok olyan szövevényét alakította ki, ami most már némi aggodalommal tölti el a szabályozót.
Az árnyékbankrendszer 2009-ben vagy 2012-ben a GDP 10%-a mértékéig bocsátott ki „hiteleket”, de ez mostanra 3% alá csökkent, ami mindenképpen üdvözlendő, hiszen a kevéssé kontrollált csatornákon keresztül történő hitelezésből sokkal több kérdéses projektet finanszíroznak, mint az egyébként szintén zűrös hatékonyságú banki hitelezésen keresztül. Ez utóbbi hitelkiáramlás egyébként a GDP 15%-ára rúg, ami önmagában sem kevés. Összehasonlításul: a hitelezési mámor európai példájában, Spanyolországban 2005-ben a GDP 13,5%-val, 2006-ban 17,9%-val, 2007-ben 13,6%-val nőtt a hitelállomány. Ezen kívül egyszámjegyű volt a GDP-arányos hitelexpanzió, de az is elég volt ahhoz, hogy az ország fejre álljon.
Hitelezés és egyéb alternatív forrásbevonás Kínában a GDP százalékában
A kínai gazdaság nem irányítottan, hanem magától lassul, de a lassulás következményeit, mint pl. a megjelenő vállalati, önkormányzati csődöket, valamint az árnyékbankrendszerben fellépő fizetésképtelenséget (a brókerbotrányok helyi változatát) a gazdaságpolitika egyelőre tudja kezelni. A kamatszint viszont Kínában is egyre lejjebb kerül, a gazdaság pedig lassul, így egyre nagyobb kihívás lesz azt a kívánt sebességen tartani. Már amennyiben valóban tartani akarja a politika a 7% körüli gazdasági konjunktúrát, és titokban nem fogadja el az erősebb lassulást, hogy legalább fokozatosan ki lehessen kezelni az évek óta tartó hitelezési mámor káros mellékhatásait.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
