Nem vagyok különösképpen nagy futballrajongó, és a 2010-es magyar-moldáv EB-selejetező óta, amikor bebizonyosodott, hogy a sportvezetést nem érdeklik a szurkolók, igyekszem elkerülni mindent, amihez a Magyar Labdarúgó Szövetségnek köze van. Ettől függetlenül figyeltem a nyári EB-t, és az időszak sajtójában megragadta a figyelmemet egy lehivatkozott cikk, melyben egy német futballportál Bernd Storckkal és Andreas Möllerrel készített interjút. Storck azon túl, hogy a magyar futballistákkal kapcsolatos pár tévhitet, pl. hogy nem elég gyorsak, igyekezett eloszlatni, a következőket is mondta:
„Wichtig ist auch Teambuilding. Neulich sind wir mit der gesamten Mannschaft ins Museum für ungarische Geschichte gegangen. Danach haben wir eine Schiffsfahrt auf der Donau gemacht. Wir wollen, dass sich die Spieler mit dem Land und den Leuten identifizieren.”
Azaz körülbelül: A csapatépítés is fontos. Nemrégiben magyar történelemről szóló múzeumi kiállításon is voltunk. Utána dunai hajókirándulásra mentünk. Szeretnénk, ha a játékosok azonosítanák magukat az országgal és az ott élő emberekkel. (Kiemelés tőlem.)
Tehát: Storck gondja az volt, hogy a csapatból hiányzott a nemzeti tudat. Hogy ők magyarok, és amikor a címeres mezt magukra húzzák, akkor első sorban nem magukért fociznak, hanem a nemzetért. Egy sportolónak ugyanis nemzeti szempontból két fontos szerepe van. Az egyik, hogy képviseli a hazáját, látványosabban, mint a képviselet hivatalos feladatait ellátó diplomáciai követek. Másrészt sikere, helytállása a nemzeti tudatot is erősíti, összekovácsolja az embereket. Közösséget alkot.
Nem gondolom, hogy ha megkérdeznénk, Király Gábor vagy Lovrencsics Gergő ne vallaná magát hazafinak. Minden bizonnyal azok is. De hogy ez pontosan mit jelent, hogyan kell ezt csinálni, és milyen szerepe van a hazafiságnak a sikereikben, ezt magyar futballistának eddig még senki nem mondta el. Nem csak most, korábban sem. Szövetségi kapitányok feszítenek politikai rendezvényeken a nemzeti színek alatt, de azt nem tartják fontosnak közölni az öltözőben, hogy helló, most nem a csapat, hanem a nemzet sikeréért futtok ki a gyepre. Hogy a szereplésetek első sorban nem az egyén, vagy éppen a csapat hírnevét öregbíti, hanem az egész országét. Storcknak szemmel láthatóan hiányzott ez a tudat a csapatból.
A futball a világ legnépszerűbb sportja, nem véletlenül vadult meg Magyarországon mindenki, amikor sikerült egy döntetlennel bizonyítani, hogy fel tudjuk venni a versenyt C-vel és a portugál válogatottal. (Még ha háromszor be is mattolták a védelmünket.) A siker, legyen az bármilyen kicsi, az egész nemzet sikere. A válogatott azért több, mint egy klubcsapat, mert összeköti őket nemzetük, esetleg választott hazájuk.
Ez eddig csak egy német edzőnek volt fontos. Szépen vagyunk.
Amúgy ilyen, amikor valaki büszke arra, hogy sikeres lett a hazájáért. Még ha esetleg ez csak a választott hazája is. A performanszra persze sokan húzták a szájukat külföldön, de szerintem menő volt. Mi mást tehettek volna a színpadon? Fel kellett volna vonni az ENSZ zászlaját?
