Milyen érzés Magyarország legjobb Alapkezelőjének lenni?
Felemelő. Az elismerés már csak azért is becses, mert a – számunkra kedvező – végeredményben a szakma véleménye is jelentős súllyal szerepelt. Azaz a befektetési alapokat vásárló ügyfelek mellett gyakorlatilag a saját konkurenseink meglátása szerint is most az Aegon Alapkezelő nyújtja a legjobb szolgáltatást ezen a piacon. Mindenhol jól kellett szerepelni a rangos díjért.
A trófeát a 2015-ös győztes Concorde Alapkezelőt megelőzve vették át, rajta kívül az OTP-t szokás még a legjobb hármashoz hasonlítani. Hogyan lehet különbséget tenni az egyes társaságok között?
Kétségtelen, hogy ez a három társaság rendelkezik a szükséges szakértelemmel és pénzügyi erővel. Az OTP esetében az úgynevezett top-down, azaz a nagyívű makrogazdasági trendekből levezetett befektetési stratégia erős. Nálunk pedig a szilárd fundamentumaikhoz képest alacsony árazással rendelkező részvények felkutatásával operáló bottom-up megközelítés áll a fókuszban.
Hogyan néz ki a győztesnél a kiválasztási stratégia?
Alapvetően a többszempontú megközelítésben hiszünk, sosem csak egy-egy momentumra fókuszálunk. Van egy jól bevált módszerünk, amit az anyacégünk, a világszerte 330 milliárd eurós vagyont kezelő Aegon Asset Management fejlesztett ki. A négy, egymástól független szempont alapján felépülő – és ezért Quadrant névre keresztelt – modellben makrogazdasági, értékelési, technikai és hangulati indikátorok alapján egyidejűleg értékeljük és rangsoroljuk az egyes alternatívákat, mielőtt befektetnénk. Ennek eredményességét igazolja, hogy az Év Alapkezelője díj mellett Pálfi György, az Aegon Marathon abszolút hozamú alap menedzsere lett az Év Feltörekvő Portfoliómenedzsere, és a szintén abszolút hozamú stratégiát követő Bondmaxx Alap bizonyult a legjobb szabad kötvényalapnak.
Ha jól értem, akkor ez óvatosabb stratégiát tükröz, mint az a gyakori befektetési modell, amely egy-egy sztár alapkezelő megérzéseire hagyatkozik.
Pontosan. Így megeshet, hogy az ember lemarad néhány, később jónak bizonyuló invesztícióról, ám az is biztos, hogy jó pár komoly veszteségtől is megkíméli magát. Ami mellett pedig nem megy el, az döntően gyümölcsöző befektetés lesz. Mi a kockázatot is a hozammal egyenrangú szempontként kezeljük, és a kettő arányából képzett, úgynevezett sharpe mutatóban – amely tulajdonképpen a befektetési döntések minőségét mutatja – kifejezetten jók vagyunk.
A hazai pénzügyi kultúra utolérte már ezt a fajta gondolkodásmódot?
Ezen a téren minden pozitív folyamat ellenére van még mit fejlődni. Az ügyfelekben még mindig nem rögzült eléggé, hogy ha a portfoliójukban lévő Aegon Alfa abszolút hozamú alapunk volatilitása például 2 százalék – és amellett egy másik, hasonló befektetéssel is rendelkeznek, amelynek ugyanez a kockázati mutatója jóval magasabb (legyen mondjuk 5 százalék) –, akkor célszerű az előbbiből két és félszer annyit tartani. Így lesz kiegyensúlyozott a megtakarítási portfolió kockázati profilja, és sikerül megúszni a vártnál nagyobb „mínuszt”, ha éppen rossz irányba fordulnak az árfolyamok. És érdemes hasonló gondolatmenet alkalmazni a többi befektetési kategóriában is.
Gyakran említi az abszolút hozamú alapokat. Továbbra is ezeket tartja a piac mozgató erejének?
Ez egy nagyon jó lehetőség, ráadásul szinte hungarikum. Nyugat-Európában vagy Amerikában az ilyen nagyon rugalmas befektetési alapok a „hedge fund”-ok. Ezek ugyanúgy adhatnak-vehetnek – akár tőkeáttétellel is – gyakorlatilag bármilyen részvényt, kötvényt, devizát, nyersanyagot, és spekulálhatnak áresésre, mint a hazai abszolút hozamú stratégiák. Ám míg a hedge fundok többségébe csak legalább egymillió dolláros vagy eurós befektetéssel lehet beszállni, addig magyar megfelelőiknél néhány százezer forinttal is ringbe léphet a vállalkozó kedvű ember. Aki – épp az említett rugalmas befektetési politikának köszönhetően – emelkedő vagy eső piacokon is kiegyensúlyozott nyereségre számíthat, jó hozam-kockázat aránnyal.
Mi a véleménye a mostanság másodvirágzásukat élő vegyes alapokról?
Ezek is rugalmas befektetési stratégiával rendelkeznek, ám ez mindegyiknél célzott, amit fontos szem előtt tartani. Ugyanis a piac ellenkező irányba is fordulhat, és az ilyen mozgások ellen a vegyes alapok kevésbé védettek. Éppen az efféle – szerencsés esetben átmeneti – hullámvölgyek korrekciója miatt ezen alapok ideális befektetési időtávja hosszabb. Egy kockázatosabb eszközökbe fektető, dinamikus vegyes alap esetén érdemes legalább 5 éves futamidővel számolni. Viszont egy átlagos kockázatú, abszolút hozamú alap már 3 éves időhorizonton is kiegyensúlyozott teljesítményre képes.
A magyar lakossági állampapírok viszonylag magas hozama mennyire jelent konkurenciát?
Ma Magyarországon kettős állampapírpiac működik, amely véleményem szerint nem tartható fenn sokáig, ugyanis rendkívül drága az állam számára. Míg az egyéves diszkont kincstárjegyek 12 hónapra gyakorlatilag nulla hozamot kínálnak, addig a Kincstári Takarékjegy 2 százalékot fizet a lakossági megtakarítóknak – őket ezzel az óriási kamatprémiummal szeretnék az állam finanszírozása felé terelni. Ez a jelenlegi gyakorlat nem tartható fenn a végtelenségig, már csak a közelgő uniós szabályozás miatt sem. A 2018 januárjában életbe lépős MiFID2 ugyanis vélhetően nem tesz majd lehetővé olyan magas – a szolgáltatás minőségét javító – „elismert költséget”, mint például az a 0,8 százalék, amit az Államadósságkezelő Központ jelenleg fizet a bankoknak az értékesítésért. Ami így 2,8 százalékos összköltséget is jelenthet az államadósság hazai, lakossági finanszírozásánál.
